Prédikáció Ádvent IV. vasárnapjára B évben                      2011. XII. 18-án

    Lk 1,26-38

„Istennek semmi sem lehetetlen.”

Kedves Testvérek!

   Ádvent utolsó vasárnapján, pontosan egy héttel a Nagy Ünnep előtt, koszorúnk negyedik gyertyája és az imént hallott evangélium szövege egyként Máriára irányítják figyelmünket. Máriát látjuk, egy egyszerű vidéki leányt, a Római Birodalom egy eldugott tartományából, egy olyan kisvárosból, amelynek a nevét – az evangéliumokon kívül – a kortárs források meg sem említik. Egy elnyomott és megalázott kis nép leánya: nem járt iskolába, nem rendelkezik diplomával, még csak szavazati joggal sem – talán egy váltás ruhája sincsen neki!
    Mégis: az Úr küldötte meglátja benne a Messiás Anyját. Észreveszi benne azt az asszonyt, akinek életében testet ölt az Isten! Legyen bármily különös, meglepő, sőt megrendítő is a hír, amit hoz, a mennyei hírhozó csöppet sem kételkedik. Ki is mondja hitvallást téve meggyőződéséről: „Istennek semmi sem lehetetlen.”
    Vajon miért oly biztos mindebben az angyal? Vajon mit lát, amit mi, emberek nem látunk közvetlenül? 

    Iz 61,1-2a.10-11; Mt 1,6-8.19-28

„Nem ő volt a világosság,
de azért jött,
hogy tanúskodjék a világosságról”

Kedves Testvérek!

    Örömvasárnap van: ádventi örömteli várakozásunk még jóval Karácsony előtt összesűrűsödik, s föllobban az öröm lángja, meggyújtjuk az ádventi koszorú harmadik gyertyáját. Igaz, még nem teljes a fény. Igaz, köröttünk a természetben még növekszik a sötétség, tovább rövidülnek a fény nappali percei s tovább fogy életerőnk. A mai vasárnap azonban tudatja velünk: az öröm biztos valóság életünkben. Az igazság és a szeretet fölött érzett öröm a végső valóság. E végső valóság fénye ragyog föl a mai vasárnapon.
    A mai vasárnap tudja, amit Platón, a nagy görög bölcs – vagy egyik tanítványa  – írt le utolsó művében jó négy évszázaddal az evangéliumok örömhíre előtt: „A Jó szükségképpen s már mindig is győzött a Rossz fölött.” A Jó már győzött a Rossz fölött. Szükségképpen. Már mindig. A Jó győzedelmeskedett a Rossz fölött. Ez az igazság, ez a végső szó, ez a bölcsesség legfontosabb tanúsága e görög hagyomány szerint. Csodálatosan egybecseng a keresztény örömhírrel, amely arról szól, hogy ez az igazság kézzelfoghatóan testet öltött a názáreti Jézus életében. Benne a Jó valóban győzött minden rossz hatalom fölött. Benne a végső igazság és szeretet van jelen. Benne egy emberi élet az Istenség szelíden ragyogó fényében fürdik. Emberségét teljesen átjárja Isten Szent Lelkének ereje és élete.  

Prédikáció Ádvent II. vasárnapjára B évben                         2011. XII. 4-én

    Mk 1,1-8

„Ő Szentlélekkel fog benneteket alámeríteni”

Kedves Testvérek!

    Miután a múlt vasárnapi evangélium az éberségre figyelmeztetett bennünket, Jézus így költögette szívünket, ma az Egyház kezünkbe adja Szent Márk evangéliumát. Az első oldalon nyitjuk ki, legelső szavait halljuk: „Jézus Krisztus Isten Fia evangéliumának kezdete…” Egy könyv kezdete, egy éven át tartó olvasás kezdete.Milyen jó volna, ha ez az olvasás nemcsak fölolvasást jelentene számunkra, hanem az evangéliumi üzenettel való bensőséges megismerkedést! Milyen jó volna, ha nemcsak itt, a kápolnában, a vasárnapi szentmisén találkoznánk a jézusi örömhírrel – ha tudnánk azt szívünkbe hazavinni otthonunkba! Milyen jó volna, ha ki-ki közülünk a maga élete számára komolyan venné az evangélium szavait! Milyen jó volna, ha ki-ki maga is olvasná, töprengene rajta, imádkoznék vele, emlékezetébe vésné a számára legfontosabb igéket!