napi evangelium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.
Mt 5,17-19

Elmélkedés

A tegnapelőtti evangélium kapcsán már szót ejtettünk az Isten és az ember közti szövetség megújításáról, amely Jézus küldetésének célja. Ezt a témát folytatja a mai evangélium, amelyben Jézus arról ad tanítást, hogy nem akarja megszüntetni a régi törvényt, hiszen az alapvetően jó, mivel Isten adta az embernek, hanem meg akarja azt újítani. Ismét érdemes felidéznünk, hogy az evangélium megírásának idején kérdés volt, hogy meg kell-e tartani a mózesi törvényeket vagy sem.

Az első keresztény közösségben több különböző nézet létezett. Egyesek úgy gondolták, hogy nem szükséges megtartani az ószövetségi előírásokat, mert a Jézusba vetett hit által üdvözülünk, nem pedig a törvény teljesítése által (vö. Róm 3,21–26). Mások elfogadták Jézust, mint Messiást, de zsidó származásuk miatt továbbra is az ószövetségi törvények megtartását szorgalmazták (vö. ApCsel 15,1). Olyanok is akadtak, akik a Szentlélektől kapott szabadságra hivatkozva még Jézust is elvetették (vö. 1Kor 12,3).

Látva ezeket a feszültségeket Máté evangélista megpróbál egyensúlyt találni a végletek között. Jézus válasza továbbra is időszerű volt a közösségek számára: „Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni.”

A közösség minden tagjának Jézushoz hasonlóan a gyakorlatban meg kell mutatnia, hogy mi a célja az Istentől kapott törvénynek az emberek életében: a szeretet tökéletes gyakorlása.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk!

Horváth István Sándor (Ph 88)