Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! – A fiú azt válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Mt 21,28-32
Elmélkedés
Indulj az Úr szőlőjébe!
Jézus példabeszéde két fiúról szól, akiket az apjuk a szőlőbe küld dolgozni. Az első nemet mond, de később meggondolja magát, és mégis elmegy. A másik azonnal igent mond, de mégsem indult dolgozni. A kérdés, amit Jézus a főpapokhoz és a vénekhez intéz, egyszerű: „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” A válasz egyértelmű: az első.
Ez a példabeszéd nem csak az egykori vallási vezetőknek szólt, hanem nekünk is. A keresztény élet nem a szavakban, hanem a cselekedetekben mutatkozik meg. A példabeszéd mélysége abban rejlik, hogy Jézus elismeri a változás lehetőségét. Az első fiú nemet mond, lázad, elutasít, de aztán felülvizsgálja döntését. Ez a megtérés, ami Jézus tanításában különös hangsúlyt kap: nem az számít, ki milyen múlttal vagy háttérrel indul, hanem az, hogyan válaszol végül Isten hívására. Ezért megelőzik a vámosok és utcanők az írástudókat az Isten országában, mert ugyan a bűneik nem kisebbek, de készek a megtérésre, életük megváltoztatására.
A történet kulcsa a hiteles válasz. Isten nem tökéletességet vár, hanem őszinteséget és készséget a megtérésre. Sok esetben elsőre rossz, elhamarkodott döntést hozunk: nemet mondunk, visszautasítunk egy kérést, elfordulunk attól, akinek segítségre volna szüksége. De nem feltétlenül ez a végső szó, mert utólag beláthatjuk a hibát és javíthatjuk azt.
Isten nem a látszat szerint ítél, hanem a szív szándékát és a cselekedetek igazságát nézi. Lehet, hogy utunk nem mindig nyílegyenes, de ha készen állunk, a szőlőbe még most is beléphetünk.
A szőlő, azaz az Isten országában való részvétel nem a hibátlan előélet jutalma, hanem a nyitott, megtérő szív ajándéka. Sokan úgy érzik, lemaradtak, elkéstek, hogy a korábbi döntéseik végleg kizárták őket a szolgálatból, Isten közelségéből. Jézus példázata éppen ezt az elképzelést cáfolja meg. Az első fiú bár nemet mondott, hamarosan belátta hibáját, mert lelkében történt valami: felismerés, bűnbánat, változás, ami új irányba fordította. Ez a fordulat a megtérés lényege.
Isten nem úgy tekint ránk, hogy élettörténetünk adatait, eseményeit vizsgálja: mit rontottunk el, hol mulasztottunk, mikor tévedtünk. Ő mindig a jelen lehetősége felől közelít: mit vagyunk hajlandók most tenni? Lehet, hogy múltunkat bűn, félelem, közöny vagy dac árnyékolja be, de ha most válaszolunk hittel és engedelmességgel, akkor a szőlőskert kapuja számunkra is nyitva áll.
A szőlőbe való belépés a lelki megmozdulás eredménye. A megtérés nemcsak a bűnök megbánása, hanem készség, hogy elkezdjem azt, amit eddig halogattam. Az Istennek való engedelmesség olyan út, amelyen soha nem késő elindulni.
Ezt az üzenetet hordozta a múlt vasárnapi evangélium, amely a nap különböző óráiban dolgozni kezdő munkásokról szólt, de ugyanezt erősíti meg a jobb lator esete is. Ő az életének utolsó perceiben mondta ki, hogy Jézustól várja az üdvösséget. Jézus ezt nem tartotta későinek, hanem elegendőnek látta: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” Ez az evangélium reménye: Isten nemcsak a korai engedelmességet áldja meg, hanem minden őszinte megtérést, bármikor is történjen az. És aki egyszer belép az Úr szőlőjébe, azt többé már nem a múltja határozza meg, hanem az, hogy ma végre munkához látott. A szolgálatot, az örömöt, az Atyával való közösséget senkitől nem vonják meg, aki elindul, bármilyen későn is tette meg az első lépést.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Néha olyan könnyen mondok igent neked, de aztán szavaimat mégsem követi cselekedet. Máskor nemet mondok, félelemből, gyengeségből, vagy mert nem értem még a hívásodat. Kérlek, adj őszinte szívet, amely nem elégszik meg a látszattal, hanem kész teljesíteni akaratodat! Ne engedd, hogy szavaim ellentmondjanak tetteimnek! Adj bátorságot újrakezdeni, ha hibáztam, és kitartást végigmenni az úton, ha elindultam!
Horváth István Sándor (Ph 88)