Jön Krisztus, önként teszi meg az utat Jeruzsálembe, hiszen érettünk szállt alá a mennyből, hogy bennünket, földre terített embereket, fölemeljen magához, ahogy az Írás mondja: minden fejedelemség, hatalom, erő és uralom, s minden néven nevezendő méltóság fölé.
Jön Krisztus, de nem büszke pompával, hisz nem dicsőséget akar szerezni magának. Nem vitatkozik, nem kiált, mondja az Írás, nem hallani szavát a tereken. Szelíd és alázatos, egyszerű ruha és egyszerű fölszerelés ékesíti jövetelét.
Rajta hát, menjünk… fogadjuk az érkező Igét, hogy lelkünkbe fogadhassuk Istent, akit semmilyen hely nem képes befogadni. Mi magunk boruljunk le Krisztus előtt; ne ruhánkat, élettelen faágakat, bokrok leveleit terítsük eléje…
Öltözzünk kegyelmébe, helyesebben őt magát öltsük magunkra – akik ugyanis Krisztusban keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra –; ruhánk helyett önmagunkat terítsük eléje… és mondjuk a gyerekekkel együtt a szent szavakat: Áldott, aki jön az Úr nevében, Izrael Királya!
(Krétai Szent András püspök homiliájából)
forrás: Hortobágyi T. Cirill OSB
