A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.”
Mt 19,23-30
Elmélkedés
A tegnapi evangélium azzal fejeződött be, hogy a gazdag ifjú távozott, mert a vagyonáról való lemondást túl nagy áldozatnak tartotta. Az ő esetéből kiindulva fogalmazza meg Jézus véleményét az anyagi javakkal és azok birtoklásával kapcsolatban a mai evangéliumban. Ezt mondja: „A gazdag nehezen jut be a mennyek országába.” Nem azt állítja, hogy lehetetlen bejutnia, hanem arra figyelmeztet, hogy a gazdagság akadálya lehet az üdvösségnek. Jézus nem önmagában a gazdagságot ítéli el, hiszen tudja, hogy a gazdag is lehet jószívű, vagyonából nagylelkűen segítheti a szegényeket. Az sem célja, hogy a szegényeket fellázítsa a vagyonosok ellen. Jézusnak is voltak tehetős barátai, vámosok, adószedők, akik bizony nem a szegények közé tartoztak. Egyiküket, Mátét még apostolának is kiválasztotta. Lukács evangélista pedig beszámol a Jézust követő asszonyokról, a nevüket is felsorolja, aztán megjegyzi: ezek az asszonyok „vagyonukból támogatták” őt (Lk 8,3).
Be kell látnunk, hogy szegény koldusok vagyunk, szükségünk van Istenre. Az anyagi javak hamis módon biztonságérzetet keltenek az emberben és a teljes függetlenség zászlaját lobogtatják. Ha mindenünk megvan, akkor már nincs szükségünk barátokra és Istenre sem. A szegény Istenre bízza életét, az ő gondoskodásában bízik.
Nagylelkűségünket Isten az örök élettel jutalmazza meg.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
