napi evangelium

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”
Mt 22,34-40

Elmélkedés

A farizeusok csoportjához tartozó törvénytudó a legfőbb parancsról kérdezi Jézust a mai evangéliumban. Önmagában a kérdezés arra utal, hogy a farizeusok is elismerik azt, hogy Jézus kiváló tanító, aki jól ismeri a mózesi törvényeket. A farizeusok büszkék voltak arra, hogy a törvényeket jól ismerik, egész életüket annak tanulmányozására és gyakorlati megvalósítására szentelték. A hibát ott követték el, hogy a törvény betűje, annak szó szerinti értelme került az első helyre értelmezésükben és emiatt háttérbe szorult Isten szándéka.

Válaszában Jézus két törvényt idéz a mózesi könyvekből. A Második Törvénykönyvben található a következő: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkedből és minden erődből” (MTörv 6,5). Aztán a Leviták könyvéből hozzáfűz még egyet: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Lev 19,18).

Isten minden cselekedetét a szeretet irányítja és hatja át. Az ő szeretete mindig szent, tiszta és igazságos. Szeretetéből fakadóan Isten csak azt teszi, ami jó, áldást hozó és életet adó. Istentől távol áll és szeretetével teljességgel ellentétes a rossz, a halál, a gonoszság, a pusztítás. Kinyilvánítja szeretetét irántunk, és kezdeményezi, hogy lépjünk vele szeretetkapcsolatra. Őt szeretni és embertársaink felé is szeretettel fordulni, ez a keresztény ember életcélja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te szeretettel fordulsz felénk és a szeretet gyakorlására hívsz minket. Azt kéred tőlünk, hogy mutassuk ki szeretetünket Isten iránt és embertársaink iránt. A szeretet gyakorlásához szükségünk van szívünk odaadó szándékára, lelkünk beleegyezésére, értelmünk belátására és akaratunk erejére. Taníts minket az önzetlen szeretetre! Tégy minket készségessé, hogy le tudjunk mondani saját érdekeinkről és mások szolgálatában találjuk meg életünk örömét! Taníts minket, hogy teljes szívvel szeressünk mindenkit!

Horváth István Sándor (Ph 88)