Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30
Elmélkedés
A zsidó szokások szerint Jézus szombatonként részt vett a zsinagógában az istentiszteleten. Egy ilyen alkalomról olvasunk a mai evangéliumban, amely Názáretben játszódik. Ebben a városban töltötte gyermekkorát és ifjúságának éveit, tehát az itt élők jól ismerték őt és családját. Miután Jézus felolvassa a kiválasztott részt, elkezdi tanítását. A názáretiek figyelnek rá, mert hallottak már csodáiról. Lukács evangélista olyannak érzékelteti a légkört, mintha nem is tanítására volnának elsősorban kíváncsiak, hanem csodát, rendkívüli jelet várnak tőle, Jézus pedig megérzi ezeket az elvárásokat.
Az Úr szavai ellenállást váltanak ki a hallgatóságból, állásfoglalásra készteti a jelenlévőket. Ellenségeskedésük végül odáig jut, hogy meg akarják őt ölni. Most kiderül, hogy ki veszi komolyan szavait, ki akarja követni őt, illetve kik fordulnak el tőle. Minket is ilyen helyzetbe állít számos esetben a mi Urunk. Nem bólogathatunk nagyokat a szép szavak hallatán, hanem életünkben meg kell azokat valósítanunk. Ilyenkor kiderül, hogy készek vagyunk-e elkötelezni magunkat Jézus követésére.
Jézus beszédének lényege az, hogy örömhírt hozott, amely mindenkinek szól, különösen is a szegényeknek. A gazdagok különféle kiváltságok megszerzésére törekszenek, hogy életük minél biztonságosabb és boldogabb legyen. A lélek nyugalmát és az élet boldogságát adó örömhír viszont mindenkinek szól.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, add, hogy megértsük: a szolgáló szeretet nagyobb hatalom minden földi hatalomnál. Add, hogy szembe tudjunk nézni kudarcainkkal, és megértsük: életünkből nem hiányozhat soha a kereszt, amelynek vállalásából számunkra is élet fakad. Add, hogy tudjuk vállalni mindig a jövőt! Add, hogy tudjuk elfogadni és igazán életre nevelni a gyermekeket: tudjunk különbséget tenni igazi értékek és látszat-javak között. Add, hogy egymást elfogadó, egymásnak szolgálni képes, jövőt vállalni tudó emberek lehessünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
