Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Mt 21,28-32
Elmélkedés
Miután Jézusnak Keresztelő Jánosra vonatkozó kérdésére a főpapok és vallási vezetők nem akartak válaszolni, ő újabb kérdést tesz fel nekik. A rövid történet szerint egy apa mindkét fiát arra kéri, hogy segítsenek neki dolgozni a szőlőben. Egyikük ugyan azt válaszolja, hogy nincs kedve, később viszont mégis megteszi apja kérését. A másik fiú azonnal kifejezi készségét apja kívánságának teljesítésére, de mégsem megy, azaz szóbeli beleegyezését nem követte a cselekedet. „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” – hangzik végül Jézus kérdése.
A jelenlévők most nem kezdenek el egymás közt tanakodni a lehetséges válaszról, hanem azonnal válaszolnak, elismerik, hogy az első fiú cselekedett helyesen. Válaszukkal tehát azt is elismerték, hogy a cselekedet fontosabb a kimondott szónál. Lehet, hogy valaki megtagad először valamit, de ha később mégis engedelmeskedik, ez jóváteszi hibáját. Ezt követően Jézus nyíltan korholja őket hitetlenségük miatt. Kemény bírálatát az váltja ki, hogy nem akartak válaszolni a János keresztségére vonatkozó kérdésre. Nem volt elég, hogy János szavainak nem hittek, bűnüket még azzal is tetézték, hogy János cselekedeteit látva sem hittek, nem tartottak bűnbánatot. Ezért még azok is megelőzik majd őket a mennyek országában, akiket lenéznek, megvetnek, bűnösnek tartanak.
Nem az elutasítás, hanem a bűnbánat vezet a mennyországba.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, megváltó Jézusom! Az emberiség története azt igazolja, hogy a mennyei Atya megváltó, üdvözítő tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem akadályozhatta és még csak nem is késleltethette az üdvözítő jövetelét. Uram, kész vagyok mindenben elfogadni Isten akaratát. Kész vagyok hittel elfogadni Isten szándékait. A hitetlenség olykor engem is némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit viszont megnyitja ajkaimat Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.
Horváth István Sándor (Ph 88)
