napi evangelium

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés

Ünnepeljük Isten szeretetét!

Minden ünnep, a karácsony, a húsvét, és ma, a Szent Család ünnepe megállít minket. Nem azért, hogy semmittevéssel töltsünk órákat és napokat, hanem azért, hogy legyen időnk az elcsendesedésre, és legyen lehetőségünk észrevenni a szeretetet. A karácsonyi napokban szemünk a betlehemi istállóra, a városszéli barlangra szegeződik. Elcsodálkozunk a szegényes környezeten, az Isten Fiához szinte már méltatlan helyen és az újszülött közelében lévő állatokon. Mindezeknek persze jelentősége van. A szegényes körülmények, a jászol szalmája jelként szolgált a pásztoroknak és nekünk is. S bár a hely, az állatok istállója méltatlannak tűnhet, Isten számára nincs méltatlan hely a földön. Mindenhol megszületik, mindenütt jelen van, mindenhol él, ahol emberek élnek a földön és szeretetre vágynak. Pillanatnyi csodálkozásaink után pedig észrevehetjük az édesanyát, Máriát és gyermekét, a kis Jézust. S rögtön észrevehetjük kettejük szeretetét. Mária szeretetét újszülött gyermeke iránt, s a gyermek szeretetét édesanyja iránt. A háttérben pedig meghúzódik József, aki gondoskodik családjáról, Máriáról és Jézusról. Ezt a feladatot kapta Istentől és ő engedelmesen megteszi mindazt, amire Isten kéri. Elsősorban Isten iránti szeretete motiválja őt, aztán pedig természetesen Mária és az ő gyermeke, Jézus iránti szeretete. József megismerte a titkot, tudja, hogy a gyermek az Isten Fia.

Valószínűleg nagyon félresiklanánk és nem értenénk meg a karácsonyi titok lényegét, ha azt gondolnánk, hogy a mostani ünnep csupán Máriának és a kis Jézusnak, valamint Szent Józsefnek a szeretetéről tanúskodik. Kétségtelen, hogy ez is jelen van, ez is fontos. Azonban észre fogjuk venni, hogy többről van szó, mint amit első pillanatban gondolunk.

Érdemes ugyanis észrevennünk Isten szeretetét, hiszen Jézus világra jötte ennek ragyogó jele és szembetűnő bizonyítéka. Sokszor emlegetjük, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. De ha ezalatt csupán azt értjük, hogy az emberek egymás iránti szeretetét, a családtagok szeretetét ünnepeljük, akkor nagyon múlékony lesz a szeretet megtapasztalásakor érzett boldogságunk. A karácsony mindenekelőtt Isten szeretetéről szól, az ő örökké tartó szeretetéről. Isten szeretetből lesz emberré, szeretetből vállalja az emberi életet és sorsot, szeretetből jön el közénk. Karácsonykor Isten szeretetét ünnepeljük, amely Jézus Krisztus születésében nyilvánvalóvá, észrevehetővé, láthatóvá válik az emberek számára. Karácsonykor Isten szeretetét ünnepeljük, amely minden embernek szól, s amelyből minden emberek közti szeretetkapcsolat ered. A betlehemi Gyermek édesanyja felé irányuló szeretetében benne rejlik Isten minden ember felé, minden édesanya, minden édesapa és minden gyermek felé irányuló szeretete is. A másik oldalról nézve pedig azt mondhatjuk, hogy Máriának, az édesanyának gyermeke iránti szeretetében benne foglaltatik az egész emberiség szeretete, mindannyiunk szeretete Isten felé, ezért említettem, hogy kettejük szeretete sokkal mélyebb, mint azt első pillanatban gondoljuk. Vegyük észre és ünnepeljük Isten szeretetét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Családban születtél és családban ismerted meg a szeretetet. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra találjon. Segítsd a szülőket, hogy felelősségtudattal készüljenek a gyermekvállalásra és gyermekük nevelésére. Segítsd őket, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és az ő szeretetének. Add, hogy a családok megerősödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az Egyház minden segítséget megadjon, felmutatva a családi életközösség igazi értékét.

Horváth István Sándor (Ph 88)