Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!
Mk 13,33-37
Elmélkedés
Virrasszatok!
Az advent nem a szavak ideje, legalábbis nem az emberi szavaké, legyenek azok bármennyire is igazak, szépek vagy őszinték. Az advent nem a hangoskodás, hanem az elcsendesedés időszaka az ember számára, s ha ez sikerül, akkor a bennünk teremtett csendben megszólalhat, megszólal Isten. Lehet, hogy környezetünkre nem tudunk olyan hatással lenni, hogy a külső csend is létrejöjjön, de azt bizonyosan elérhetjük, hogy a bensőnkben teljesen lecsillapodjanak, megszűnjenek a zajok. Isten szava kívülről, egy igehirdető megszólalása vagy a Szentírás által jut el hozzánk, de nem csak a fülünkig jut el, hanem mélyebbre, a lelkünkbe hatol, azaz bensőnkben szólal meg. Ha tehát azt szeretnénk, hogy az advent folyamán Isten üzenetét meghalljuk és megértsük, és az a vágy ébred bennünk, hogy Istennel közösségre lépjünk, akkor vennünk kell a bátorságot az elcsendesedéshez.
Advent 1. vasárnapján Szent Márk írásából olvasunk egy részletet az evangéliumban. Figyelni, ébren maradni, várakozni a ház urának érkezésére – e szavak foglalják össze azt, amit Jézus tőlünk, keresztény emberektől kíván. Márk evangéliumának 13. fejezete a templom és Jeruzsálem lerombolásáról szól, Jézus mintegy előre látja a szent hely, Isten háza és a szent város sorsát. Miért mondja Jézus ezt a beszédet, ezt a jövendölést? Egy alkalommal éppen kijött a templomból, amikor egyik tanítványa felhívta figyelmét a hatalmas épületre és annak díszesen faragott köveire. A kövekre pillantva Jézus gondolatai időben előre szaladnak, s ezt feleli: „Nem marad itt kő kövön, mindent lerombolnak” (Mk 13,3). Úgy tűnik, hogy az apostolok hittek abban, amit Mesterük mondott és elgondolkodtak a kijelentésen, mert ezt követően az Olajfák-hegyén leülnek és a távolból szemlélik a templomot. Ekkor kérdezi meg az Urat Péter apostol, hogy amit az imént mondott, az mikor fog bekövetkezni és milyen előjelei lesznek. Ez a kérdés ad alkalmat Jézusnak arra, hogy a végső időkről beszéljen, de nem az időt határozza meg pontosan, hanem hamis prófétákról, megtévesztő tanítókról, álmessiásokról, üldöztetésről, háborúkról és természeti csapásokról beszél. Mindezekről természetesen úgy, mint a végső idők jeleiről.
A keresztény embernek fel kell ismernie ezeket a jeleket és úgy kell élnie, hogy ne érje őt váratlanul az Úr érkezése. Legyetek hát éberek! – mondja Jézus, majd pedig más szavakkal erősíti meg kérését: Virrasszatok! Jézus többször kérte tanítványait, hogy virrasszanak, maradjanak ébren. Gondoljunk csak szenvedésének kezdetére, amikor az utolsó vacsorát követően kimennek az Olajfák-hegyére. Péternek, Jakabnak és Jánosnak ezt mondja: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!” (Mk 14,34). Az éber ember észreveszi a közeledő gonoszt, de aki elalszik, az kísértésbe esik. Ezért mondja az Úr: „Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Mt 26,41). Az Olajfák-hegyén, a Getszemáni kertben azonban elalszanak a tanítványok, mert lelkük készséges, de a testük gyenge. A döntő pillanatban az alvás könnyen az ember vesztét okozza. Gondoljunk csak Sámson esetére az ószövetségből, akinek alvás közben vágják le a neki rendkívüli erőt adó haját (vö: Bírák könyve 16. fejezet).
Az advent az Úr jövetelére való várakozás ideje. Felelevenítjük azt a múltbeli eseményt, amikor az idők teljességében Isten Fia eljött a világba, és tudatosítjuk magunkban, hogy ígéretének megfelelően a világ végén újra el fog jönni, de ennek pontos idejét nem tudhatja senki előre. Emellett várakozunk Jézus Krisztus születésének napjára, a Megváltó érkezésére, a karácsony ünnepére. Legyünk éberek! Készüljünk az Úr születésének napjára!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Gyermekként jöttél emberi világunkba. Gyenge, magatehetetlen gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt a szeretetre, a gondoskodásra, a törődésre. Oly módon szeretnék hozzád közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz. Szeretettel, gyengédséggel, odafigyeléssel. Alázattal meghajolva a születés titka előtt, az élet titka előtt, a gyermek titka előtt. Rácsodálkozva arra, hogy minden új élet, minden újszülött gyermek az Isten ajándéka. Hiszem, hogy születésed új lehetőségeket, új utat nyit meg számomra. Születésed adjon nekem bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez!
Horváth István Sándor (Ph 88)
