Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
Lk 11,37-41
Elmélkedés
A mai evangélium azzal kezdődik, hogy egy Jézus tanítását hallgató farizeus meghívja őt vendégségbe a saját házába. Úgy tűnik, hogy Jézus szava jó hatást gyakorolt rá, s bizonyára azt várta, hogy az étkezés közben is fog majd bölcsességeket hallani vendégétől. Úgy látszik, hogy felébredt benne valamiféle kíváncsiság. Jézus korában nem szokatlan jelenség, hogy valaki egy ünnepi étkezés alkalmával beszédet, tanítást intéz a jelenlévőkhöz. A farizeus jószándéka nem kérdőjelezhető meg, de mindjárt az elején önmaga elvárásainak, szokásainak csapdájába esik. Helytelennek tartja, hogy Jézus nem mos kezet étkezés előtt.
A korabeli törvények előírták az étkezés előtti kézmosást, aminek elsősorban egészségügyi okai voltak. Egyébként mi is ugyanígy tesszük: a betegségek vagy fertőzések megelőzése érdekében alaposan megmossuk kezünket, mielőtt asztalhoz ülnénk. Jézus ezt a törvényi előírást nem teljesíti. A vendéglátó nehezményezi ezt, hiszen számára, mint minden farizeus számára a mózesi törvények aprólékos megtartása volt a legfontosabb. Ezt követően Jézus felhívja figyelmét arra, hogy a rászorulók segítése szintén szerepel a törvényben, és ez sokkal fontosabb szabály, mint a kézmosás.
A rászorulók és a szegények támogatása a kezdetektől fogva hozzátartozik a keresztény közösség életéhez, és éppen ez az egyik legfontosabb ismérve annak, hogy valaki a krisztusi közösséghez tartozik.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!
Horváth István Sándor (Ph 88)
