Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványaihoz: Mondom nektek, hogy mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Amikor a zsinagógák, elöljárók vagy hatóságok elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok, hogy miképpen és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok! A Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket, hogy mit kell mondanotok.
Lk 12,8-12
Elmélkedés
Amikor Szent Lukács evangélista megírja művét, már van tapasztalata arról, hogy a keresztény közösséget és annak tagjait támadások és üldözések érik.
A zsidó vallási vezetők nem nézik jó szemmel Jézus követőinek tevékenységét. Nem tetszik nekik, hogy az apostoli igehirdetés hatására egyre többen csatlakoznak az új vallási közösséghez. A közösség számára talán nem is az üldözés jelentette a legkomolyabb problémát, hanem egyesek hitehagyása. Az üldözések miatt ugyanis voltak olyanok, akik megtántorodtak, elhagyták hitüket, távoztak a közösségből, s ez megrendítette a közösség többi tagját is. De az is igaz, hogy mások kitartása és a hithez való ragaszkodása, sőt olykor életük feláldozása megerősítette hitében a közösséget. Az evangélista ez utóbbi miatt tér vissza újra és újra a hitben való megmaradás témájához.
Bátorító és megerősítő szavait Jézus a mai evangélium szerint tanítványaihoz, a benne hívőkhöz intézi, így készíti fel őket arra az időre, amikor ő már nem lesz velük.
Kijelentései a későbbi idők keresztényeinek is szólnak, az egész Egyház számára bátorításul szolgálnak. A keresztényeket nem saját személyük miatt támadják majd, hanem hitük és Jézus Krisztus miatt. Az üldözések idején Krisztus követői számíthatnak a Szentlélek segítségére, aki megerősíti őket hitükben, s megadja nekik a bölcsességet a védekezéshez.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, te végtelenül irgalmas vagy és minden embernek megbocsátasz, aki őszintén megbánja bűneit. Amikor vétkezem és tudatában vagyok bűnömnek, szükségét érzem megbocsátó szeretetednek. Te nem azért vagy jó velem, mert nincs más választásod, hanem végtelen szeretetből. Arra tanítasz, hogy én is irgalmas és megbocsátó legyek embertársaim iránt. Kérlek, taníts meg megbocsátani, taníts meg irgalmasnak lenni, hogy tovább tudjam adni szeretetedet embertársaimnak!
Horváth István Sándor (Ph 88)
