Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!”
Lk 8,19-21
Elmélkedés
Istennek nem az a szándéka, hogy az ember egyedül maradjon és magányos legyen, hanem hogy kapcsolatokat építsen embertársaival. A családtagok, a barátok, a munkatársak közti kapcsolatok alapja az egymás iránti szeretet, egymás megbecsülése és tisztelete.
A mai evangéliumi történetben Jézushoz érkezik édesanyja, Mária és még néhányan a rokonságból. Lukács evangélista nem tartja fontosnak megemlíteni, hogy miért jöttek. Márk evangéliumában ennél a jelenetnél azt olvassuk, hogy nyugtalanító hírek kezdtek terjedni Jézus személyével kapcsolatban, talán megszállta a gonosz vagy „megháborodott” (Mk 3,21). Azért jönnek tehát a rokonok, hogy hazavigyék Jézust, mert az egész családra rossz fényt vet, ha tovább terjednének családtagjukról a rossz hírek. Érkezésükről Jézus közvetve szerez tudomást, mert olyannyira sokan veszik körül a házat, ahol tartózkodik, hogy nem férnek a közelébe. Ekkor mondja: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!” Kijelentésével Jézus nem megtagadja édesanyját, aki életet adott neki, és családját, amelyben felnevelkedett. Szavai azt az üzenetet hordozzák, hogy nem születés révén válhatunk Jézus tanítványává, hanem tanításának hallgatása és megtartása által.
Szívesen hallgatom-e az Úr tanítását? Megvalósítom-e, amit ő kér tőlem?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
