Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Lk 9,18-22
Elmélkedés
Az evangéliumok szerint Jézust az emberek Isten küldöttének tartották és az ószövetség legnagyobb személyiségeihez hasonlították, ahogyan ez kiderül a mai részletből. Mesterük kérdésére a tanítványok elmondják, hogy mi minden terjed a nép körében az ő személyével kapcsolatban. Aztán pedig Péter fogalmazza meg a következő hitvallást a maga és a többiek nevében: Te vagy az Isten Fölkentje. Jézus rögtön tudta, hogy Péter nem emberi értelmével jutott ennek felismerésére, hanem isteni kinyilatkoztatásból. Péter nem csak egy tanítót, egy prófétát, egy csodatevőt lát benne, mint a nép, hanem az Isten által küldött személyt, akit a mennyei Atya szentelt fel, kente fel hivatásának teljesítésére. Jézus nem önmagában Messiás, nem saját magát tette Messiássá, hanem ő az Isten által felkent Messiás. A Fiú tehát az Atyához tartozik, az ő nevében cselekszik, az ő akaratának megfelelően hajtja végre messiási küldetését.
Meghívásuktól kezdve az apostolok három éven át Mesterük mellett vannak. Nyitottak mindarra, amire Jézus tanítja őket. Ez nem kíváncsiságuk, hanem az Úr iránti elkötelezettségük jele.
Krisztus követőjeként arra kell törekedem, hogy minél többet legyek az Úr közelében, egyre jobban megismerjem őt, és megértsem tanítását. Az apostolokhoz hasonlóan meg kell tanulnom, hogy úgy éljek, ahogyan Jézus.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a te Fiad, Jézus által! Dicsőség neked mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a föld határairól! Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Jézus által. Dicsőség neked mindörökké!
Horváth István Sándor (Ph 88)
