Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50
Elmélkedés
Jézus többször is megjövendölte apostolainak, hogy Jeruzsálemben szenvedni fog és meg fog halni. Ennek ellenére az ő elképzeléseikben továbbra is Mesterük dicsőséges uralma él, amelynek megvalósulásakor ők majd fontos feladathoz juthatnak. Erre utal a mai evangélium bevezető mondata, miszerint versengés támadt az apostolok között, hogy ki a nagyobb, kié a vezető szerep. Mélyebb szándékaikat, gondolataikat leplezi le egymás közti versengésük.
Viselkedésüket Jézus méltatlannak tartja, tanítványaitól egészen más lelkületet vár. Jézus először figyelmezteti őket helytelen gondolkodásuk miatt, majd pedig egy jelképes cselekedettel emlékezteti őket az alázatosság fontosságára. Egy gyermeket állít eléjük és kijelenti: „aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” A szövegben az szerepel, hogy Jézus „odahívott egy gyermeket” és maga mellé állította. Más fordítás szerint „kézenfogott egy kisgyermeket”, s ez talán jobban visszaadja az eredeti mondanivalót. Ez a mozdulat Jézus részéről azt fejezi ki, hogy a védtelen, kiszolgáltatott, alázatos, kicsiny gyermekkel azonosul és nem azokkal, akik becsvágyó terveket forgatnak fejükben.
Az Úr jelképes cselekedete nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem figyelmeztetés az Egyház valamennyi vezetőjének és tagjának.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.
Horváth István Sándor (Ph 88)
