Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
Jn 12,44-50
Elmélkedés
A mai evangéliumi részben Jézus továbbra is az Atyával való kapcsolatáról beszél, de most már mintha nem is az őt hitetlenül kérdezőknek válaszolna, hanem a benne hívők számára fogalmaz meg egy buzdítást, aminek a lényege, hogy higgyenek benne.
Jézus ezt mondja: „Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem”, és itt egyértelműen a mennyei Atyáról van szó. Szent János evangéliumának egyik kulcsmondata ez, amely feltárja a Jézusban való hit lényegét. Jézus egységben van az Atyával, tehát nem a saját nevében tanít, hanem az Atya szól általa az emberekhez, és nem a saját nevében cselekszik, hanem általa az Atya mutatja meg jóságát, szeretetét és irgalmát az embereknek. Aki Jézust látja, az a mennyei Atyát látja. Aki Jézust hallgatja, az az Atyát hallgatja. Aki tehát meg akarja ismerni Istent, annak Jézust kell megismernie, mert ő valóságos Isten és egységben van az Atyával.
Jézus nem mutat bizonyítékokat a benne nem hívőknek és nem sorol érveket azoknak, akik származásának igazolását követelik tőle. Nem egy újabb jel vagy kijelentés igazolja ugyanis azt, hogy ő valóban Isten Fia, hanem maga az Atya. Jézus mindent az Atya akaratából tesz, s itt ne csak az ő látványos csodáira gondoljunk, hanem minden egyes cselekedetére, akár a legkisebbre is. Jézus nem tesz semmit az Atya tudta nélkül, ezért ő az Atya leghűségesebb képmása számunkra.
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)