Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12
Elmélkedés
Jézus arra kéri tanítványait a mai evangélium szerint, hogy ne hívassák magukat mesternek, atyának vagy tanítónak. Ha megragadnánk a szavak szó szerinti értelménél, akkor félreértenénk Jézus mondanivalóját. Akkor egyetlen kőműves, ács, asztalos, pék vagy más foglalkozású mesteremberre sem mondhatnánk, hogy szakmájának a mestere. Akkor egyetlen gyermek sem nevezhetné édesapját atyának és a papokra sem alkalmaznánk ezt a megszólítást. És egyetlen iskolai pedagógusra sem mondhatnánk azt, hogy ő egy tanító.
Jézus azonban nem megtiltani akarja ezeknek a szavaknak és megszólításoknak a használatát. Itt inkább arról van szó, hogy senki ne lépjen fel az emberek körében a maga tekintélyére hivatkozva! Senki ne aggasson magára tiszteletet követelő címkéket! Senki ne követeljen magának olyan hatalmat, ami bizonyos címekkel együtt jár!
A mesteremberek, akik kiválóan művelik szakmájukat gondoljanak arra, hogy mindazzal, amit létrehoznak, a teremtő Isten munkáját folytatják. Az édesapák olyan atyai szeretettel neveljék gyermekeiket, amilyen szeretettel Isten, a mennyei Atya tekint ránk, az ő gyermekeire. Minden édesapa legyen a mennyei Atya képmása! A papok olyan atyai szeretettel gondoskodjanak a rájuk bízottakról, ahogyan Isten fordul minden ember felé. Legyenek a mennyei Atya képmásai a hívő közösség minden tagja számára! A tanítók és tanárok Krisztust tekintsék példaképüknek, aki mindig az igazságot tanította!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! A szentek és boldogok életpéldája újítson meg minket a vallásosságban, hitünk gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket, Istenünk, hogy úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek legyünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
