napi evangelium

Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.
Mt 15,21-28

Elmélkedés

Miközben Jézus Galileában végzi tevékenységét, útja során pogányok által lakott területekre is eljut. Ilyen vidéken játszódik a mai evangéliumi jelenet. A kánaáni asszony, aki ördögtől megszállt, beteg lánya számára kér segítséget, „Dávid fiának” nevezi Jézust. A zsidók úgy gondolták, hogy az eljövendő messiás Dávid király leszármazottja, „Dávid fia” lesz, de meglehetősen furcsán, szokatlanul hangzik ez a megszólítás egy pogány személy szájából.

Amikor az asszony előáll kérésével, Jézus először „szóra sem méltatta.” Az asszony nem tágít, nyilvánvalóan megismétli kérését. Ekkor a tanítványok nem az asszony meghallgatását kérik Mesterüktől, hanem azt, hogy küldje el, utasítsa vissza, de Jézus erre sem hajlandó. Talán furcsának tartjuk Jézus elutasítását, aki sem az asszony, sem a tanítványok kérésére először nem tesz semmit. Arra hivatkozik, hogy küldetése csak az Izraelben élőkhöz szól és nem Kánaán egész földjének lakóihoz. A pogány asszony kitartó kérése végül meghozza eredményét. Mondhatjuk, hogy az asszony legyőzi Jézust a vitában. Kérésében olyannyira kitartó, annyira okosan érvel, hogy Jézus meglátja hitét, rendíthetetlen elszántságát. Kérésének ismételt előadása ugyan kissé tolakodónak tűnik, de mégsem követelőző. Hite alázatossá teszi, s ennek jutalma lesz a gyógyítás.

Hittel, alázattal, bizalommal és kitartóan érdemes Istenhez imádkoznom, segítségét és kegyelmét kérnem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk!

Horváth István Sándor (Ph 88)