napi evangelium

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Mt 17,10-13

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumi részlet a Messiás, Jézus Krisztus és az ő előfutára, Keresztelő János elutasításáról szólt. Ezt a gondolatot folytatja a mai szakasz, amelyben Jézus a „nem ismerték fel” kijelentést teszi János személyére vonatkozóan, azaz nem ismerték fel Jánost, mint prófétát. Az ószövetségi választott nép évszázadok óta várta a Messiást, akinek érkezését Isten megígérte. A Megváltó jövetelét közvetlenül megelőző időben lépett fel Keresztelő János, akinek megadatott, hogy rámutasson Krisztusra, akinek személyében beteljesedett az isteni ígéret. János tanúságot tett az emberek előtt arról, hogy Jézus a Messiás, ezt azonban nem fogadta el mindenki.

Jézusnak e Keresztelő Jánosról szóló kijelentését párhuzamba állíthatjuk a János evangélium előszavában leírtakkal: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ” (Jn 1,10). Itt természetesen már nem Jánosra, hanem Jézusra, a megtestesült Fiúistenre vonatkoznak a szavak, őt utasítják el az emberek. Ez utóbbi helyen, azaz az Ige-himnuszban ugyanakkor megjelenik az a gondolat is, hogy Isten gyermekei befogadták a világosságot. Az evangélista tulajdonképpen szembeállítja egymással a hit világosságát és a hitetlenség sötétségét. A betlehemi jászolban fekvő Gyermek az igazi világosság, aki a világba jön, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Gyermekként jöttél emberi világunkba. Gyenge, magatehetetlen gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt a szeretetre, a gondoskodásra, a törődésre. Oly módon szeretnék hozzád közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz. Szeretettel, gyengédséggel, odafigyeléssel. Alázattal meghajolva a születés titka előtt, az élet titka előtt, a gyermek titka előtt. Rácsodálkozva arra, hogy minden új élet, minden újszülött gyermek az Isten ajándéka. Hiszem, hogy születésed új lehetőségeket, új utat nyit meg számomra. Születésed adjon nekem bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez!

Horváth István Sándor (Ph 88)