Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?”
Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
„Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus.
Mt 21,23-27
Elmélkedés
Az advent folyamán már találkoztunk a hit és a hitetlenség, Isten elfogadása és elutasítása gondolatával. A mai evangéliumban Jézus kérdése kapcsán szintén ez a téma kerül elő. Ha az égből volt Keresztelő János hatalma és az Isten küldötte volt, akkor miért nem hittek benne mégsem egyesek? Miért nem szívlelték meg bűnbánatra hívó szavát? A kérdéshez hozzátehetjük: Ha Jézust a mennyei Atya küldte el hozzánk a földre, és az Atyától kapta hatalmát, akkor miért nem hitt benne mégsem mindenki, s miért kételkednek benne napjainkban is sokan?
A hit Isten ajándéka, amelytől senki sincs elzárva és amelyre senki sem kényszeríthető. A hit megkívánja az ember részéről a szabad elfogadást, mert a hit Istennek való engedelmességet jelent. Jézus egész földi élete jel az emberek számára, hogy hitre ébredjenek, hiszen Isten azért küldte el őt a világba, hogy mindenki higgyen általa. De a hit senkire nem nehezedik kényszerként. Isten meghagyja emberi szabadságunkat ebben a kérdésben is. Isten vállalja a kockázatot, hogy elutasítjuk őt s nem engedelmeskedünk neki. Szabadok vagyunk. Elindulhatunk a hit útján. Elindulhatunk Isten felé, hiszen adventben hittel várakozunk. Ez az időszak arra a napra irányítja figyelmünket, amelyet hittel várunk: Jézus születésének ünnepére.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te egykor bűnbánatot hirdettél a népnek és megtérést vártál az emberektől. Evangéliumod üzenete arra ösztönöz, hogy szembenézzek önmagammal, bűnös múltammal, életem hibáival. Segíts felismernem mindazt, amin változtatnom kell, s amin a te kegyelmeddel változtathatok. Adj szívembe igaz bűnbánatot! Add nekem a Szentlélekben való újjászületés kegyelmét! Mutasd meg nekem, milyen úton induljak, s mit vársz tőlem a jövőben! Köszönöm az adventi készület idejét. Adj erőt, hogy nap mint nap előre haladjak a lelki felkészülés útján és találkozhassak veled, az Isten Fiával.
Horváth István Sándor (Ph 88)
