napi evangelium

Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
Lk 7,19-23

Elmélkedés

Keresztelő János tanítványai ezt kérdezik Jézustól: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus nem ad egyértelmű szóbeli választ, hanem saját cselekedeteire hívja fel a figyelmet, amelyekből kiolvasható a felelet. Az ő jövetelével az isteni irgalmasság láthatóvá válik az emberi életekben. Meggyógyulnak a betegek és az örömhír eljut minden emberhez, még a szegényekhez is. Mindezek olyan jelek, amelyek a messiási idő beköszöntét jelzik. Nem kell mást várni, hiszen Jézus valóban a mennyei Atya küldötte, aki elhozza az üdvösséget, s megmutatja számunkra az Atyához vezető utat.

Jézus válasza helyes irányba tereli az eljövendő Messiásról alkotott képet. Keresztelő Jánosra is hatott az a korabeli elképzelés, miszerint a „messiáskirály” földi uralkodó lesz, aki megszabadítja a választott népet az idegen elnyomástól. Ezzel szemben Jézus olyan Messiás, aki a betegek meggyógyításával és a mindenkinek szóló örömhír hirdetésével Isten irgalmát jeleníti meg.

Az Egyház története folyamán számos tanúságtevő keresztény is választ adott a kérdésre. Isten most a mi személyes válaszunkra, a mi hitvallásunkra vár. Nem várakozhatunk örökké, mert nem a várakozás a cél, hanem a megérkezés. Amikor Isten Fiához érkezünk, jó volna megfogalmazni saját hitvallásunkat. Hiszem-e teljes szívemből, hogy Jézus az én Megváltóm és Üdvözítőm?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te mindennap, minden pillanatban jössz hozzánk. Szívünk ajtaján kopogtatsz, szeretnél belépni életünkbe. Én mégis sokszor észre sem veszem érkezésed, nem hallom hangodat, nem ismerem meg arcodat. Megfeledkezem arról, hogy szegény, rászoruló, szerencsétlen emberek alakjában érkezel. Taníts engem a türelmes, reményteli, örvendező várakozásra. Érintsd meg szívemet! Tedd boldoggá az életem jöveteleddel!

Horváth István Sándor (Ph 88)