napi evangelium

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”

Mt 9,14-15

Elmélkedés

Jézus szavai a mai evangéliumban könnyen érthetőek. A böjt a korabeli zsidók számára a bűnbánat kifejezése, Isten megbocsátásának és jóindulatának kieszközléséért végzett cselekedet. Ebben az értelemben a vallásgyakorlat olyan eleme, amely a Messiás, a Megváltó jövetelére készíti fel az embereket. Ha viszont eljött a Megváltó, akkor az ő idejében nincs szükség a böjtölésre. A szavak mögött felfedezhetjük tehát, hogy Jézus itt burkoltan arról beszél, hogy az ő személyében jött el a világba a Messiás.

Bármilyen böjtöt vállalunk az idei nagyböjtben, érdemes előtte tisztáznunk magunkban, hogy azt miért tesszük. A böjtnek nem csupán testi következményei vannak, hanem jótékony hatást gyakorol lelkünkre.

Keresztény emberként feltesszük a kérdést: Miért böjtöljünk manapság? A nagyobb időtávlatot adó felelet az, hogy Krisztus második eljövetelét várjuk, tehát mi is a várakozás idejét éljük. A rövidebb távlatú válasz az, hogy szeretnénk kifejezni Isten előtt bűnbánatunkat és szeretnénk az ő megbocsátását kérni. Amikor böjtölünk két dolgot tudatosítunk magunkban. Egyrészt: bűnösök vagyunk, azaz bűneinkkel megsértjük Istent, aki parancsaival pontosan kijelöli számunkra a szent élet útját. Másrészt: hiszünk Isten végtelen irgalmában, hiszünk abban, hogy nem elítélni és a kárhozatra juttatni akar minket, hanem irgalmából megadja nekünk az üdvösséget.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre vezetsz minket!

Horváth István Sándor (Ph 88)