Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56
Elmélkedés
Jézus tevékenységének, szolgálatának általános leírását tartalmazza a mai evangélium. Nincs szó egy pontosan megnevezett városról vagy más helyszínről, és arról sem, hogy egy bénát, egy vakot, egy leprást vagy más betegségben szenvedő embert gyógyított meg Jézus. Más csodás gyógyítások esetében az evangélisták részletesen leírják Jézus beszélgetését a gyógyulni vágyóval, illetve az Úr cselekedetét, mozdulatait, érintését, de itt ezekről sem olvasunk, nem ő érinti meg a betegeket, hanem a betegek őt. Nem olvasunk arról sem, hogy a betegek kifejezték volna hitüket, pedig ez az elem számos más csodánál megjelenik.
Ebben a részben önmagában Jézus jelenléte hoz áldást, kegyelmet és gyógyulást. Az evangélista talán azt akarja érzékeltetni az olvasókkal, hogy Isten kegyelme a külső körülményektől és az ember belső állapotától függetlenül bárhol és bármikor megtapasztalható. A Szentírást sugalmazó Szentlélek Márk evangélista által azt az üzenetet szeretné eljuttatni hozzánk, hogy nem szükséges különleges dolgokat tennünk, hanem egyszerűen csak keressük Jézus közelségét, jelenlétét. És ha csak egy apró jellel, egy kis érintéssel is ki tudjuk fejezni, hogy az Úrhoz tartozunk és tőle várunk áldást, megbocsátást, gyógyulást és tulajdonképpen mindent, akkor ő teljesíti szívünk vágyát.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.
Horváth István Sándor (Ph 88)
