Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
„Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.”
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!” Bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat is, és ő mind meggyógyította őket. Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Mt 4,12-17.23-25
Elmélkedés
Jézus nyilvános működésének kezdetéről számol be a mai evangélium. Jézus ekkor már mintegy 30 esztendős. Máté evangélista az események időpontját azzal jelöli meg, hogy ekkor már Keresztelő János börtönbe került. A Messiás előfutárának, előhírnökének ideje lezárult és megkezdődik a Messiás tevékenysége a nép körében.
Ez a rész összefoglaló jelleggel előrevetíti, hogy miről lesz szó a továbbiakban, mi történik Jézus nyilvános működésének éveiben, és hogyan telnek az Úr mindennapjai. Az evangélista két dolgot említ: Jézus tanít és gyógyít. A városokat és falvakat fáradhatatlanul járó Jézushoz egyre többen jönnek, hogy hallgassák szavait és gyógyulást kérjenek betegeik számára. Jézus messiási szerepének igazolására Máté evangélista Izajás próféta jövendölését idézi fel: „A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.” Az eljövendő Messiásról szóló jövendölés Jézus személyében teljesedett be, ő a fény, a világosság. Ő hozza el az emberi szívekbe a hit és a kegyelem fényét, ő ülteti el az emberi lelkekben az örömhír magjait.
Mindez azonban nem csak a régmúlté, hanem a jelen időkre is vonatkozik. Isten a régi időkben sem cselekedett többet, mint napjainkban. Ma is meggyújtja a hit lángját az emberekben, bennünk. És ma is eljuttatja az üdvösség örömhírét az emberekhez, hozzánk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jóságos Istenem! Hálás szível köszönöm meg neked mindazt, amivel minden nap elhalmozol jóságodból. Köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Erősítsd meg bennem azt az elhatározást, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindennél jobban!
Horváth István Sándor (Ph 88)
