Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek, és jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.
Mk 6,34-44
Elmélkedés
A mai evangélium azt szemlélteti, hogy Jézus mennyire érzékeny azoknak az igényeire, akik találkoznak vele. Nem közönnyel szemléli a szükséghelyzetbe került embereket és nem siránkozik tehetetlenül, hanem hatékonyan cselekszik. Cselekvésének indítéka az irgalmasság. Ezt jelzi a történet bevezetésében a „megesett a szíve az embereken” kifejezés. Ez ugyanis nem sajnálatot vagy tehetetlen szánalmat jelent, hanem az isteni irgalmasságot jelzi.
Jézus körül az idő gyorsan telik. Ha az ember olyat tesz, ami kedvére van, akkor észrevétlenül, gyorsan múlnak az órák. A tömeg nem tesz mást csak hallgat, hallgatja az Úr tanítását. És ezt szívesen teszik. Megérzik a beszélő szavaiból és személyéből áradó szeretetet. Megérzik a tanító hitelességét. Megérzik, hogy aki hozzájuk szól, olyan igazságot hirdet, ami megadja az élet értelmét, ugyanakkor túlmutat az emberi élet határain, az örök életre vezet. Közben mindenki megfeledkezik az idő múlásáról, a tanítás hallgatása közben megnyílik számukra az örökkévalóság távlata.
Az Úr pedig nem engedi őket haza étlen, hanem táplálékot ad nekik. És miközben ők eszik a megszaporított kenyeret és halat, tovább gondolkodnak azon, amit az imént hallottak. Még nem tudhatják, hogy a Jézus által adott kenyér szintén az örökkévalóság, az örök élet felé mutat.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei Atyánk! A te Fiad, Jézus, aki valóságos ember és valóságos Isten, a te tökéletes képmásod, hasonmásod, akit azért állítasz elénk, hogy benne felismerjük, milyenné kell válnunk. Irgalmas Jézus, mutasd meg nekünk, miként válhatunk a mennyei Atya kedves gyermekeivé!
Horváth István Sándor (Ph 88)
