Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Mk 6,45-52
Elmélkedés
A kenyerek és halak megszaporításának eseménye után Jézus vízen járásáról számol be Márk evangélista, megemlítve, hogy a kettő között Jézus egyedül imádkozott. Az Úr imádkozásánál érdemes egy pillanatra megállnunk és elgondolkodnunk saját imaéletünkön. Az imádság akkor lesz fontos számunkra, ha Isten áll az első helyen az életünkben. Akkor ébred bennünk vágy, hogy imádkozzunk, ha találkozni szeretnénk Istennel és meg vagyunk arról győződve, hogy őt senki és semmi nem helyettesítheti. Ha pedig folyamatos bennünk a vágy, hogy Isten közelében legyünk és őt hallgassuk, akkor egészen természetes bennünk az igény a rendszeres imádkozásra és egész életünk imádságos légkörben zajlik. Bár az imaéletben helye van a kérő imádságnak, az ima nem arra való, hogy állandóan Isten segítségét kérjük életünk minden problémájának megoldásához. Inkább az a szándék vezessen minket, hogy találkozzunk Istennel és belehelyezzük magunkat az ő szeretetébe.
Jézus imádkozása után a vízen járása azt szemlélteti, hogy felette áll a természeti erőknek, isteni képességekkel rendelkezik, ő valóban Isten. Az apostolok magatartásából láthatjuk, hogy ennek felismerése nem történik meg egyetlen pillanat alatt. A tanítványoknak végig kell járniuk a hit útját, Jézus megismerésének útját. A hit lassan ébredezik bennük és bennem. Isten csendes munkája ez. Érdemes kérnünk az Urat, hogy adjon nekünk félelem nélküli hitet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át életem és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában találjam meg életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem isteni kegyelemként!
Horváth István Sándor (Ph 88)
