napi evangelium

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27

Elmélkedés

Ünnepélyesen csengenek Jézus szavai a mai evangélium kezdetén: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura.” A zsidó emberek imáikban gyakran nevezték Istent a világ Urának, ezt a gyakorlatot tükrözi részben Jézus imája is. Az Atya megszólítás azonban Jézus újdonságának számít.

Jézus szavai szerint Isten üzenetét nem azok értik meg, akik evilági bölcsességre vagy okosságra tettek szert, hanem azok a kicsinyek, akik a szívüket kitárják a tanítás befogadására. Isten felfedi számunkra önmagát, életét. Istennek ezt az önközlését nevezzük kinyilatkoztatásnak, amelyből feltárul az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyedülálló és kölcsönös szeretetkapcsolata, valamint az, hogy az isteni szeretet kiárad az emberek felé.

Isten szeretetének a titkát Krisztus által ismerhetjük meg. Akik azonban bölcsnek és okosnak gondolják magukat, s inkább arra törekszenek, hogy mindenre magyarázatot találjon értelmük, azok messze járnak ettől a titoktól. Az isteni szeretet megtapasztalása, elfogadása és viszonzása sokkal inkább kíván tőlünk egyszerűséget, mintsem komoly értelmi megfontolást. Hitünk természetesen értelmi megalapozást is kíván, de ennél fontosabb az Istenre való ráhagyatkozás, a kegyelem elfogadása, szívünk megnyílása az Úr felé. Aki Krisztust ismeri, az a mennyei Atyát ismeri. Aki Krisztust szereti, az a mennyei Atyát szereti.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni. Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy Testeddel táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben Téged vegyelek magamhoz és bennem élj!

Horváth István Sándor (Ph 88)