Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”
Mt 13,31-35
Elmélkedés
Az Isten országáról szóló példabeszédek sorozatában a mustármagról és a kovászról szólót olvassuk a mai evangéliumban. A mustármag egészen kicsiny méretű, jelentéktelennek tűnik, nem is gondolná az ember, mekkorára meg tud nőni. Akinek nincs tapasztalata a kovásszal, az élesztővel, az nem is gondolná, hogy egy kevés belőle milyen hatást gyakorol a tésztára, amelybe belekeverik.
Mindkét hasonlatban Jézus a kezdeti állapotra és a végső eredményre irányítja figyelmünket, s azt a hatást reméli, hogy rácsodálkozunk a kettő különbségére. Ezért mondja, hogy az elültetendő mustármag „kisebb mindenféle magnál”, de végül minden más veteménynél nagyobb lesz. A kevés adag élesztő pedig képes három véka lisztet is megkeleszteni.
E hasonlatok esetében többről van szó, mint beszédről és szavakról. Amikor ugyanis Jézus szóbeli tanítást ad az Isten országáról, ez az ország mindjárt meg is valósul, amennyiben a hallgatóságban megindul az a változás, hogy növekvő maggá, illetve élesztő kovásszá váljon. A szavak hallgatásával és befogadásával elkezdődik bennünk is az Isten országa, azaz növekedésnek indul a kicsiny mustármag és kelésnek indul a tészta. Itt elsősorban nem is mennyiségi növekedésről van szó, hanem lelki fejlődésről. Engedem-e, hogy Isten akarata lelki növekedést és a hit erősödését indítsa el bennem?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak!
Horváth István Sándor (Ph 88)
