Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Mt 13,36-43
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus a tanítványok kérésére magyarázatot ad a búzáról és a konkolyról szóló példázatára. Egyes szentíráskutatók úgy vélik, hogy ez a részletes kifejtés talán nem is Jézusé, hanem a keresztény közösségé, amely a kezdeti időkben saját életére, fejlődésére kereste a magyarázatokat. A szövegben hangsúlyt kap a végső időkben bekövetkező ítélet. Máté evangélista az első keresztény közösségek várakozását fogalmazza meg, amelynek tagjai közül többen Jézus közeli visszatérését és ítélkezését várták. Ebben a tanításban az ítélet helyett inkább az emberek üdvözítése kerül előtérbe, mintsem megítélése, bár a bírói feladat valóban az Emberfiáé.
A gazda szolgái jó magot vetnek a földbe, de éjszaka a gonosz konkolyt, azaz gyomnövényt vet közé. A gonosz mesterkedése azonban csak valamivel később, a vetés kikelése után derül ki. Isten titokzatos országa, amely az Egyházban válik láthatóvá, ezen a földön jókból és gonoszokból, igazakból és bűnösökből áll. Az Egyház nem csupán szentek gyülekezete. Miért hagyja Isten a gonosz növekedését, miért nem lehet azonnal megszüntetni? Erre a válasz az lehet, hogy Isten türelmes, s türelmével lehetőséget ad a gonoszoknak életük megváltoztatására, megjavítására. Az ítélkezés nem a mi feladatunk, hanem Istené, aki mindig igazságos.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Te földi életed során hirdetted az örömhírt és meggyógyítottad a betegeket, akik gyógyulásukat kérték tőled. Tanításoddal és gyógyításaiddal jelenvalóvá tetted Isten irgalmát az emberek között. Megmutattad, hogy hatalmaddal képes vagy legyőzni a gonoszt s ezáltal megszabadítani az embereket. Segíts minden embert, hogy tanításodban felismerje a követendő utat! Segíts, hogy csodáid növeljék hitünket! Mutasd meg nekünk, Urunk a te szeretetedet, hogy abból táplálkozva kövessünk téged!
Horváth István Sándor (Ph 88)
