Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.
Mt 13,44-46
Elmélkedés
Jézus két rövid példabeszédét olvassuk a mai evangéliumban az Isten országáról, amelyek mondanivalója hasonló. Az első szerint egy földműves kincset talál. Nem a saját földjén dolgozik, ezért úgy szerzi meg a kincset, hogy mindenét eladja, megveszi a földet, s ezzel az ő tulajdonába kerül a kincs. Erkölcsi szempontból kérdéses a cselekedete, hiszen nem tudjuk, hogy adott-e akkora összeget a földért, amennyit a benne rejlő kincs érhetett. A hasonlatban azonban nem ez a lényeges, hanem az, hogy mindenáron meg akarta szerezni a kincset és ezért hajlandó volt mindenét eladni.
A második példabeszédben szereplő kereskedő szintén meg akar szerezni egy értékes igazgyöngyöt, s mindenét el kell adnia ahhoz, hogy meg tudja azt vásárolni. Az ő cselekedetével kapcsolatban nem merül fel bennünk semmiféle erkölcsi aggály, nem sejtünk semmiféle csalást, mert aligha adták volna el neki áron alul az igazgyöngyöt. Az ő szándéka is az volt, hogy birtokolja a kincset.
A két hasonlat értelme így foglalható össze: az Isten országa megszerzendő kincs az ember számára. Késznek kell lennünk arra, hogy az evilági javakról lemondjunk annak érdekében, hogy a miénk legyen, pontosabban bennünk is megvalósuljon az Isten országa. Úgy szerzem meg Isten kegyelmét, hogy napról napra mindig többet adok Istennek az életemből.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.
Horváth István Sándor (Ph 88)
