Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.
Mt 9,18-26
Elmélkedés
A mai evangélium két csodát ír le egészen röviden, egy vérfolyásban szenvedő asszony esetét és egy halott kislány feltámasztását. A korabeli szabályok tisztátalannak minősítették azt a személyt, aki vért vagy holttestet érintett meg. A tisztátalan személy ki volt zárva a társadalmi közösségből és a vallási életből is, azaz nem vehetett részt az istentiszteleten. Annak érdekében, hogy újra teljes mértékben részt vehessen a közösség életében, át kellett esnie a törvény által előírt tisztulási szertartáson.
A két csoda hátterében észrevesszük az érintést, mint közös elemet. Az elöljáró azt kéri, hogy az Úr kezének érintésével segítsen leányán: „Jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” A beteg asszony pedig abban reménykedik, hogy már attól is meggyógyulhat, ha megérinti Jézus ruhájának szegélyét. Mindketten hisznek tehát az érintés erejében. Ha Jézus megérint egy beteget, akkor az meggyógyul. Ha megérint egy halottat, akkor az életre kel. S ha valaki őt érinti meg, akkor szintén gyógyulásban részesülhet.
A gyógyulást, az üdvösséget, az újjászületést és az irgalmasságot ajándékozó Jézus engem is szeretne megérinteni. Testi bajaimra enyhülést akar adni, lelki betegségeimtől, bűneimtől meg szeretne szabadítani.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Nincs szükséged csodálkozókra és bámészkodókra, hanem követésre hívsz minket. Nincs szükséged buzdítókra és lelkes éljenzőkre sem, hanem arra hívsz minket, hogy nyomodban járjunk, tanítványaid legyünk. Segíts, hogy mindig észrevegyem, amikor mellém lépsz! Segíts, hogy a világ zaja közben is meghalljam, amikor megszólítasz! Növeld bennem a készséget, hogy azonnal induljak és kövesselek! Hiszem, hogy indulni, a te követésedre vállalkozni csak szabadon és Istentől vezetve érdemes.
Horváth István Sándor (Ph 88)
