Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”
Mt 9,32-38
Elmélkedés
A korabeli zsidó közfelfogás szerint mindenféle betegség a gonosz ember feletti uralmát jelezte. Ha valaki meggyógyult, akkor egyúttal megszabadult az ördög ártó befolyásától. A mai evangéliumi történetben a megszállottságot a személy némasága, beszédképtelensége jelzi, a gyógyulás hatékonyságát pedig az, hogy az illető megszólal. A gyógyulás annak köszönhető, hogy Jézusnak, az Isten Fiának hatalma van a gonosz lelkek felett és képes kiűzni őket az emberekből. A nép viszont nem tudta hová tenni Jézus különleges képességét. Mivel hasonló csodatevő erővel még sosem találkoztak, találgatás indul meg köztük, honnan van Jézusnak ilyen nagy hatalma. A farizeusok egészen furcsa, bár logikusnak tűnő megoldást találnak. Úgy vélik, csak az képes parancsolni az ördögnek, aki magával az ördöggel szövetkezik. Logikájukban azonban ellentmondás van: miért engedné az ördög saját hatalmának megcsorbítását egy ember, Jézus számára?
Az emberi világ az isteni és az ördögi világ metszéspontjában áll. Az egyik oldalról Isten szeretné érvényesíteni akaratát életünk felett, a másik oldalról a gonosz lélek akar uralni minket. Isten mindig meghagyja szabadságunkat, az ördög viszont elveszi azt. Mely erőnek engedelmeskedjünk? E küzdelmes választásban Jézus nem hagy minket magunkra. Segítsége nélkül tehetetlenek volnánk a gonosz erőkkel szemben. Jézus mellém áll, hogy legyőzzem a gonosz lelkeket, és szabadon engedelmeskedjek Istennek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te mindannyiunkat meghívsz arra, hogy apostolaid, küldötteid legyünk a világban. Azt kéred tőlünk, hogy hirdessük evangéliumodat és tanúságot tegyünk rólad. Apostoli küldetésünket nem egyedül, hanem közösségben kell teljesítenünk, valódi szeretetközösségben Krisztussal, az Egyházzal és egymással. Csak így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretet érintésére.
Horváth István Sándor (Ph 88)
