Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”
Mt 6,24-34
Elmélkedés
Az anyagi javak szükségesek a megélhetéshez. Jézus sem helyteleníti azt, ha valaki becsületes munkával anyagiakhoz jut, hogy abból a saját és családja megélhetését biztosítsa, illetve legalább alkalomadtán segítse a rászorulókat. A vagyon féktelen gyűjtését és felhalmozását viszont egyértelműen elítéli. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy a földi javak mértéktelen gyűjtése állandó aggodalmat jelent az ember számára és nyugtalanná teszi őt, hiszen nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy akár mindent elveszíthet vagy javai elértéktelenednek egy idő után.
A mennyei kincseket, a lelki javakat azonban nem pusztíthatja el semmi. A szívem és annak minden érzése nem lehet másé, csak Istené. Nem engedhetem, hogy a pénz és a vagyon lefoglalja szívemet, amikor az egyedül Istené.
Jézus szavai a mennyei Atya gondviselő szeretetére irányítják figyelmünket. A gondviselés azt jelenti, hogy az Istenben bízó embernek nem kell féltenie az életét, nem kell aggodalmaskodnia a jövő miatt, hiszen Isten mindig tudja, hogy mire van szükségünk és mi válik lelkünk javára. Ez a tudat állandóan erősíti bizalmunkat, amire főleg a megpróbáltatások idején van szükségünk. A nehéz helyzetekben megtapasztaljuk, hogy Isten nem hagy magunkra, s ilyenkor arra nevel bennünket, hogy mindenkor nagy bizalommal forduljunk felé. A gondviselés megtapasztalása arra indít minket, hogy legyünk hűségesek Istenhez, aki védelmez minket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
Horváth István Sándor (Ph 88)