Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!”, holott a te szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!
Mt 7,1-5
Elmélkedés
Továbbra is Jézus hegyi beszédét olvassuk az evangéliumban. A mai naptól olyan rész következik, amely a hívők számára ad útmutatást a közösségi élethez. „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!” – hangzik az Úr első figyelmeztetése.
A közösségi életet, az emberek közti kapcsolatokat megmérgezik az előítéletek és ítélkezések. Jószándék és jóindulat nélkül legfeljebb az érdekközösségek működhetnek, maradhatnak fenn egy ideig, de a szeretetközösségek nem. Szent János evangéliumában olvashatunk arról, hogy Jézus mire alapozza a benne hívők közösségét: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket” (Jn 15,15). Jézus élete nyitott könyv az ő barátai, tanítványai, apostolai számára. Megbízik bennük, ezért megosztja velük mindazt, amit az Atyától hall. Az Úr olyan szeretetkapcsolatban akar élni követőivel, amilyen szeretetkapcsolatban van a mennyei Atyával.
Miért javasolja a mi Urunk, hogy ne ítélkezzünk? Lássuk be: nem ismerhetjük teljesen a másik személyt és az ő szándékait, amely alapján igazságos ítéletet tudnánk alkotni. Az ítélkezés, a cselekedetek minősítése egyedül Isten feladata és joga, aki tökéletesen ismeri az emberi szívek minden szándékát. Tudja, hogy mit miért teszünk, s képes arra, hogy igazságos legyen minden ítéletében.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)