Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”
Mt 8,5-17
Elmélkedés
A mai evangéliumban folytatódik Jézus tevékenységének ismertetése. Újabb csodás gyógyításokról olvasunk, először egy katona szolgájának, majd pedig Péter anyósának a meggyógyulásáról.
A százados szolgájának meggyógyításakor nincs szükség közvetlen érintésre Jézus részéről. A pogány katonatiszt tapintatosságáról tanúskodik, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy a zsidó Jézus belépjen házába, mert akkor a törvények szerint tisztátalanná válna.
Jézus e szavakkal dicséri meg őt: „ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.” A hit isteni ajándéka mellett azonban emberi szempontok is lehettek a katona kérésének hátterében. A fegyelemhez és parancsokhoz szokott katonatiszt feltételezi, hogy a kimondott szónak hatása van. Bár parancsnok, e helyzetben beismeri tehetetlenségét, ő nem tud segíteni szolgáján, ezért kér segítséget Jézustól. Ezen emberi szempontok mellett azonban mégis a hite az a döntő elem, amelyre alapozva Jézus csodával gyógyítja meg szolgáját. Hitvallása olyannyira jelentős, hogy bekerült a szentmisébe, és a szentáldozás előtt ezeket a szavakat imádkozzuk.
Kéréseinket mindig nagy alázattal, méltatlanságunk tudatában, bizalommal, az isteni akarat elfogadásának szándékával és mély hittel terjesszük Isten elé! Méltatlanságom ellenére minden szentmisében eljön hozzám Jézus. Hívom-e a szívembe? Hogyan fogadom őt?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!
Horváth István Sándor (Ph 88)
