Abban az időben: Egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte az írástudót: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután több kérdést már nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Elmélkedés
Bár az előzményekben érződött a kérdezők vitatkozó szándéka és ellenséges érzülete, a mai evangéliumban szereplő írástudóról nem mondható el ugyanez. Lehetséges, hogy ő jószándékkal kérdezi Jézust a legfőbb törvényről. Igaz, hogy az írástudók között mindennaposak lehettek a beszélgetések és viták arról, hogy a sok száz törvény között melyik a fontosabb és melyik a kevésbé fontos, itt mégse keressünk feltétlenül rossz szándékot.
Az írástudó azt szeretné tudni, melyik a legfontosabb parancsolat. Manapság is sokan szeretnék tudni, hogy mi a legfontosabb a vallási életben. Néhányan azt mondják, hogy az ember legyen megkeresztelve, induljon el a hit útján, aztán majd Isten kegyelme működik benne. Mások szerint az imádkozás a legfontosabb, az ember tartsa folyamatosan a kapcsolatot Istennel. Ismét mások azt emelik ki, hogy a vasárnapi istentiszteleten, a szentmisén való részvétel az, ami semmiképpen sem hanyagolható el, mégpedig nem azért, hogy hetente legalább egyszer belülről is lássuk a templomot, hanem azért, hogy szentáldozáshoz járuljunk, egységre lépjünk az Úrral. Vannak, akik a bűnbánatot, a szentgyónást emelik ki, mert ez igazítja újra helyre az ember kisiklott életét. Természetesen vannak olyanok is, akik a karitatív tevékenységet, a szeretetszolgálatot hangsúlyozzák, azaz a felebaráti szeretet gyakorlását.
Lehet, hogy a különböző korokban a társadalmi viszonyok miatt más-más területekre kerül a hangsúly, de biztosak lehetünk abban, hogy kérdésünkre Jézus ma is ugyanazt válaszolná, mint egykor: Az első helyen áll az Isten iránti szeretet, amelyet a felebaráti szeretet követ.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!
Horváth István Sándor (Ph 88)
