Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz: „Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet.” Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37
Elmélkedés
Az írástudók hivatalosnak számító elképzelése szerint az eljövendő Messiás, Dávid „fia”, azaz Dávid király leszármazottja lesz. Ezt a nézetet a közvélemény elfogadta, vallotta. Amikor a jerikói vak, Bartimeus kétszer is így szólítja meg Jézust: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” (Mk 10,47-48), akkor tulajdonképpen olyan embertől kér segítséget, akiről hiszi, hogy ő a Messiás. Amikor jeruzsálemi bevonulásakor így köszöntik az emberek Jézust: „Hozsanna Dávid fiának!” (Mt 21,9), akkor a Messiásnak kijáró tiszteletet adják meg neki, s itt már nem csak egyetlen ember véleményéről van szó, mint Bartimeus esetében, hanem a nép vélekedéséről. Általánosan elfogadott nézet volt, hogy a Messiás, majd felszabadítja az országot az idegen elnyomás alól, azaz egy olyan erőskezű uralkodó lesz, mint egykor Dávid király.
Jézus elutasítja ezt a Messiás-elképzelést. Ő Isten szenvedő szolgájaként akarja megváltani az embereket. Bár a korabeli zsidóság várakozásainak és Messiásról alkotott elképzeléseiknek nem felelt meg, de a keresztények kezdettől fogva hittek abban, hogy a Messiás küldetéséhez hozzátartozik a szenvedés, a halál és a feltámadás, és hittek abban, hogy a Messiásról szóló prófétai ígéretek Jézus személyében teljesedtek be.
Hiszek-e Jézusban, a Messiásban, aki értem vállalta a szenvedést és a kereszten feláldozta értem életét?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, minden a végtelen szeretetedből származik, ezért mindenért hálát adok. Hálás vagyok azért, amit adtál, s amit elvettél. Hálás vagyok jó képességeimért és gyengeségeimért egyaránt. Hálás vagyok az örömért és szenvedésért. Hálás vagyok segítségedért és életem nehéz helyzeteiért. Hálás vagyok irgalmadért, s azért, hogy üdvözíteni akarsz. Uram, taníts meg hálásnak lenni! Taníts meg észrevenni a legkisebb dolgokat is az életben, akár tőled, akár embertársaimtól kaptam azokat! Taníts meg arra, hogy a hálámat mindig ki tudjam fejezni!
Horváth István Sándor (Ph 88)
