napi evangelium

Jézus így tanított a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Mt 5,13-16

Elmélkedés

A mai evangéliumban fontos útmutatást kapunk a keresztény közösség küldetéséről. Az Úr szava, pontosabban felszólítása szerint a föld sójává és a világ világosságává kell válnia minden keresztény embernek.

A só nem önmagáért létezik, nem önmagát ízesíti, hanem ízt ad az ételnek, amelybe kerül. A fény szintén nem önmagáért létezik, hanem az emberek szolgálatára. Abban az időben, amikor Máté megírta evangéliumát, ez a küldetés, azaz világossággá válni, tanúságot tenni, példát mutatni, nagyon nehéz volt a közösség tagjai számára, akik közül a legtöbben a zsidóságból tértek a krisztusi hitre. Bár továbbra is ragaszkodtak egy ideig a mózesi törvények megtartásához, kiűzték őket a zsinagógákból, elvágták őket zsidó múltjuktól, hitehagyónak tekintették őket. Eközben a pogányságból megtértek azt hangoztatták, hogy a mózesi törvény elavult, már nem kell megtartani, hiszen Krisztus törvénye, a szeretet parancsa vette át a helyét. Mindez feszültséget és bizonytalanságot eredményezett. Akkor most kinek a tanúságtétele érvényes és hiteles? Ki teljesíti hűségesebben azt a küldetést, ami Jézustól származik?

Máté evangélista e kérdés eldöntéséhez kíván segítséget adni az Úr szavának felidézésével. Mindegy, hogy a közösség tagjainak milyen volt az előélete, mindenkinek Krisztusról kell tanúságot tennie, mégpedig egységben a közösség többi tagjával.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek mint te: irgalmas és megbocsátó minden emberhez. Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!

Horváth István Sándor (Ph 88)