Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”
Mk 11,11-26
Elmélkedés
Jeruzsálembe érkezve Jézus első útja a templomba vezetett. Ezt írja az evangélium: „Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett.” Ez a megjegyzés nagyon fontos Jézus másnapi cselekedetének megítélésekor. Az éjszakát a városhoz közeli Betániában tölti tanítványaival, majd másnap visszatér a templomba és kiűzi onnan a kereskedőket. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az Úr cselekedetében hirtelen felindulást, meggondolatlanságot lássunk. Valójában nem erről van szó, hiszen ezek a kereskedők előző nap is ott voltak a templomban és Jézusnak látnia kellett őket, ha „mindent szemügyre vett.” Már akkor kiűzhette volna őket, de ő inkább „alszik rá egyet”, és csak másnap cselekszik.
Jézus tette azzal indokolható, hogy az Isten házában nincs helye semmiféle kereskedelmi tevékenységnek, még akkor sem, ha olyan állatokat árultak ott a kereskedők, amik az áldozatokhoz voltak szükségesek. A templom nem vásárcsarnok, hanem az imádság háza, az igaz Isten imádásának helye.
A fügefa megátkozása és a templom megtisztítása annak jelképes megerősítése, hogy elkezdődött a messiási idő. A Messiás új korszakot nyit, új időt kezd az emberiség életében. Nem tűrheti tovább, hogy a templomhoz és az ott zajló istentiszteleti szertartásokhoz méltatlan cselekedeteket végezzenek a templomban. A Messiásnak joga van számon kérni, hogy termett-e gyümölcsöt a fa, miként az emberektől is számon kéri cselekedeteiket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!
Horváth István Sándor (Ph 88)
