Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,6-14
Elmélkedés
A múlt pénteki evangéliumban olvastuk azt a részletet, amelyben Tamás apostol ezt kérdezi: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” (Jn 14,5). Erre válaszolja Jézus a következőt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam”, miként a mai részlet kezdődik. Mivel erről a kijelentésről már röviden elmélkedtünk, ezért most – Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepének evangéliuma kapcsán – inkább Fülöp apostol kérdését és az arra adott választ vegyük szemügyre.
Fülöp ezt kéri Mesterétől: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Nem csak az ő vágya fogalmazódik meg ebben a kérésben, hanem sok-sok ember vágya. Jézus sokat beszélt apostolainak és tanítványainak az Atyáról, ezért nem csoda, ha látni szeretnék az Atyát. Mi is olvassuk nap mint nap az Úr tanítását, ezért bennünk is felébred a vágy, hogy lássuk az Atyát.
Jézus pedig egészen egyszerű választ ad: aki őt látja, az az Atyát is látja. Ez a felelet nem csak Fülöpnek szól, hanem nekünk is. Sosem gondolhatjuk, hogy Isten elérhetetlenül távol van tőlünk. Nem gondolhatjuk azt, hogy emberként nem ismerhetjük meg a végtelen Istent. Mert Isten egészen közel jön hozzánk Jézus személyében, azaz emberré válásával, és ő az, aki kinyilatkoztatja magát nekünk az ő Fiában, Jézusban.
Jézus válasza továbbá nem csak a benne hívőknek, hanem az Istent keresőknek is szól.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden korban és napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi szeretetközösségben legyünk veled és egymással. Így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!
Horváth István Sándor (Ph 88)
