Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Elmélkedés
Ha minden ember szeretettel fordulna Isten felé, az maga a földi mennyország volna. Ha minden ember szeretettel fordulna valamennyi embertársa felé, akkor teljes béke uralkodna a földön és nem léteznének többé a társadalmi különbségek és igazságtalanságok. Mondhatjuk erre, hogy mindez csak álom és ábrándozás, ami nagyon messze áll a valóságtól, mindennapi tapasztalatainktól. De Jézus is csak egy álmodozó volt? Az ő fejében is csak soha meg nem valósuló ábrándok lebegtek? Aligha. Jézusnak volt egy látomása, nagy vágya arról, hogy az ember szeretetben éljen teremtőjével, Istennel és a többi teremtménnyel, azaz embertársaival. És Jézusnak ez a vágya nem felesleges képzelődés és nem hiábavaló ábrándozás, hanem a mindenható Isten szándékát fejezi ki. Istenét, aki szeretetből és szeretetre, a szeretet gyakorlására teremtette meg az embert.
Erről az isteni szándékról, tervről beszél Jézus a mai evangéliumban arra a kérdésre válaszolva, hogy melyik a legfőbb parancsolat. Szavai szerint a szeretet a legfőbb törvény, amelyet Isten írt minden ember szívébe, s amely két irányban érvényesül, Isten felé és a felebarát felé.
Ha minden ember szeretet nélkül, azaz gyűlölettel fordulna Isten felé, az maga a földi pokol volna. Ha minden ember szeretet nélkül fordulna embertársai felé, akkor teljes békétlenség uralkodna a földön. Soha nem mondhatunk le arról, hogy megvalósítsuk Jézus nagy látomását: a szeretetközösséget Istennel és egymással.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus! A hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre egész életemet felépíthetem. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek hozzád, Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle bizonytalanság. Segíts engem, hogy ki tudjak lépni bűnös életem sötétségéből, kételkedéseim és aggodalmaim homályából és eljussak a te kegyelmed világosságára. Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten titkainak útján!
Horváth István Sándor (Ph 88)
