Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28
Elmélkedés
Nem lehet kétségünk afelől, hogy minden szülő örül a gyermeke sikerének. Örül annak, amikor a fia vagy a lánya leérettségizik, befejezi az egyetemet, elkezd dolgozni, megházasodik, szóval, amikor az életében lezárul egy szakasz. A szülők öröme talán még nagyobb, amikor a gyermeküknek valami olyan dolog sikerül, amiről ők évekkel korábban hiába álmodoztak. A szülők részéről egészen természetes, hogy a maguk módján igyekeznek támogatni gyermeküket céljaik elérésében.
A mai evangéliumban is egy ilyenféle szülői támogató segítségről olvasunk. Jakab és János apostolok édesanyja igyekszik gyermekei sorsát jobbra fordítani. Jót akar gyermekeinek, „vezető beosztást” szeretne biztosítani számukra. Az ötlet persze a két fiúnak is tetszik. A kérés arról tanúskodik, hogy mindhárman azt remélik, hogy Jézus földi uralkodásra készül. Jézus azonban tisztázza velük, hogy az Isten országa egészen mást jelent. Beszélgetésük során Jézus a szolgálatot emeli ki. Követőinek egyik legfőbb jellemzője ugyanis a szolgáló lelkület. Aki mások felett szeretne uralkodni, hatalmat gyakorolni, az nem a krisztusi példát követi. Nem baj, sőt kifejezetten hasznos, ha vannak vágyaink és elérendő céljaink az életben, de ezek legyenek összhangban Isten akaratával! Ha az ő dicsőségéért fáradozunk, akkor áldás lesz törekvéseinken.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.
Horváth István Sándor (Ph 88)
