napi evangelium

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Mt 18,21-35

Elmélkedés

Az evangéliumi történetet hallva magunk is helytelennek tartjuk, hogy a szolga nem akarta elengedni társa csekély adósságát és igazat adunk a királynak, aki végül megbüntette ugyanezt a szolgát, pedig korábban mérhetetlen nagylelkűséggel eltekintett attól, hogy egy nagy összeget visszafizessen. Igazságérzetünkre hallgatva bizonyára így jártunk volna el mi is, legalábbis mindaddig, amíg a dolog nem ránk tartozik.

De mi a helyzet akkor, ha az ügy kifejezetten minket érint? Mi a helyzet akkor, ha nem anyagi dolgokról van szó, hanem a megbocsátásról, mert hiszen a példázat bevezetése és lezárása pontosan megjelöli, hogy ezzel kapcsolatban mondta Jézus a történetet. Ennek fényében a történet arról szól, hogy Isten végtelenül irgalmas és megbocsát az embernek. Aki alázattal fordul hozzá és elismeri bűnösségét, annak Isten eltörli a bűneit. És aki ilyen módon megtapasztalta Isten részéről a megbocsátást, az miért tagadja meg embertársától ugyanezt? A gonosz szolga viselkedésében van valami egészen érthetetlen. Miért volt ennyire kicsinyes? Miért nem értékelte urának jóindulatát? Miért nem tanult urának nagylelkűségéből? Minden bűnben van valami egészen érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Az Isten elleni lázadás és engedetlenség minden esetben érthetetlen. Ez a bűn titokzatos, rejtett, sötét oldala. Mi inkább tanuljunk meg megbocsátani!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

Horváth István Sándor (Ph 88)