Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Erre néhány írástudó megjegyezte: „Mester, helyesen válaszoltál.” Nem is mertek többé tőle semmit sem kérdezni.
Lk 20,27-40
Elmélkedés
A szadduceusok vallási csoportjához tartozók arra hivatkozva nem fogadták el a feltámadás tanát, hogy arról nincs szó a mózesi könyvekben. Saját álláspontjuk igazolására kitalálnak egy történetet egy asszonyról és az őt feleségül vevő hét testvérről. Minden bizonnyal csak a fantázia szülte a történetet, mert nehezen képzelhető el, hogy a valóságban egyszer is előfordult volna.
Jézus felel a vitát kezdeményezőknek, és válaszában Istent az élők Istenének nevezi. A Szentírás tanítása szerint Isten ad életet minden teremtményének, így az embernek is. De a földi életnél is nagyobbat akar adni az embernek: az örök életet a feltámadás által. Ha életünket neki ajánljuk fel, akkor halálunk után is vele fogunk élni. Sok ember azért tartja értelmetlennek az életet, mert úgy véli, hogy a halállal minden véget ér. Minden megszűnik, semmivé válik, amiért egész életében fáradozott. Ezzel ellentétben a feltámadásba vetett hit és az örök élet reménye értelmessé teszi az életet és értelmet ad a halálnak is, hiszen halálunk után Istennel találkozhatunk és vele élhetünk örökké.
Válaszában Jézus arra is rámutat, hogy a házasság evilági kapcsolat a férfi és a nő között, de a túlvilágon, a feltámadást követően nem lesz rá szükség. Nem tudjuk biztosan, hogy kapcsolatban leszünk-e azokkal, akiket ismertünk, szerettünk a földön, de abban biztosak lehetünk, hogy semmi nem fog hiányozni boldogságunkhoz.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei Atyánk! Jézus feltámadása nyújtja nekünk a reményt, hogy mi is feltámadunk az örök életre. A halál könyörtelen tényével szembesülve könnyen azt gondolhatom, hogy az életnek ezzel vége. Te új életet adtál Fiadnak, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztottál. Hisszük, hogy új életet adsz majd nekünk is, amikor feltámasztasz minket az örök életre. A feltámadást követően találkozhatunk veled, az örök szeretettel. Uram, hiszek a feltámadásban, hiszek az örök életben. Neked ajánlom az életem, hogy veled élhessek majd örökké a mennyei boldogságban.
Horváth István Sándor (Ph 88)