Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” És: „Elérkezett az idő!” Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”
Lk 21,5-11
Elmélkedés
Miközben Jézus a két fillért adakozó szegény özvegyet figyelte, a körülötte állók egészen más irányba tekintettek. Az ő számukra nem volt elég látványos a csekély összeget adó asszony, ők a templom pompás díszeiben gyönyörködtek. Jézus legfeljebb érintőleges figyelmet szentel rájuk, mert ő már előre látja azok pusztulását. Szavai felkeltik a nézelődők érdeklődését, de most sem az igazán lényegesre kérdeznek rá, hanem a bekövetkezés időpontja felől tudakozódnak. Jézus viszont semmit nem mond arról, hogy mikor fog eljönni az az idő.
Azt viszont határozottan kijelenti, hogy sokan fogják azt állítani, hogy elérkezett a végső idő és megpróbálják majd félrevezetni, megtéveszteni a hívőket. Szavai beigazolódtak, mert valóban időről időre megjelennek olyanok, akik azt híresztelik, hogy tudják a világvége időpontját. Ezen persze már ne nagyon csodálkozzunk, azon viszont annál inkább, hogy mindig vannak olyan hiszékenyek, akik nem veszik észre a csalást, a hazugságot, a megtévesztést. Mindig legyünk óvatosak, amikor valaki biztos igazságként hirdeti saját elképzeléseit, mert egyáltalán nem biztos, hogy igazat állít! Vizsgáljuk meg a tanításokat és ne higgyünk el azonnal mindent! Jézushoz és tanításához érdemes hűségesnek maradni, mert ez az üdvösség örömhíre.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Tanítványaid a te életmódodat akarták elsajátítani, ezért elhagyták otthonukat és családjukat, hogy állandóan veled legyenek. Ők nem váltak önálló tanítókká, hanem mindenkor téged képviseltek, a te küldetésedben részesültek, a te tanításodat adták tovább, megélve annak igazságát, hogy „nem nagyobb a tanítvány mesterénél.” Segíts minket, hogy a te követődként az evangéliumot olvasva és élve, hozzád kössük életünket! Segíts, hogy szavaidban felismerjük az örök élet igéit, amelyeket senki másnál nem találhatunk meg.
Horváth István Sándor (Ph 88)