Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.”
Lk 16,9-15
Elmélkedés
Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy senki sem szolgálhat két úrnak. Vallási értelemben ez azt jelenti, hogy aki Isten szolgálatában áll, annak nem szabad szívét senki másnak odaadnia. A gonosz lélek újra és újra a maga szolgálatába akarja állítani az embereket. A kísértésnek engedve sokan eladják lelküket egy kis anyagi haszonért, egy jobb állásért vagy valamilyen más előnyért.
Természetes emberi viselkedésnek tartjuk azt, hogy nem szeretünk hibáinkról beszélni, hanem inkább a jobbik arcunkat mutatjuk mindenki felé. Ez a viselkedés azonban gyakran átlépi az alakoskodás, a megjátszás és a színészkedés határát. Először mások előtt igyekszünk tökéletes és hibátlan embernek feltüntetni magunkat, aztán már mi magunk is elhisszük, hogy kiváló emberek vagyunk. Jézus tekintete azonban rögtön leveszi rólunk álarcainkat, s kiderül, hogy milyenek vagyunk valójában. Jól ismeri szívünket, ismeri gondolatainkat és szándékainkat. Őt nem lehet úgy megtéveszteni, mint az embereket. Őszinte és igaz élettel válhatunk Isten előtt naggyá.
Az Istennek való szolgálat teljes odaadást kíván tőlünk. Őt hiába próbálnánk megtéveszteni azzal, hogy csak félig szolgálunk neki. A lelkiekben való kettős játék lelki tudathasadáshoz vezet, s a végén mindent, még üdvösségünket is elveszíthetjük. Merjük Istenre bízni életünket! Szolgáljunk neki teljes szívvel!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor teljesítetted tanítványaid kérését és imádkozni tanítottad őket. Most mi is azt kérjük tőled, hogy taníts minket imádkozni, taníts bennünket a helyes imára! Az életszentség és az üdvösség elnyerésének biztos eszköze a szüntelen imádkozás. Te nem üres szavakat kívánsz tőlünk, hanem figyelmes elmét, odaadó akaratot és megtisztult szívet. Tisztítsd meg gondolatainkat és érzéseinket az imádság által! Add, hogy újjászülessünk a szüntelen imádság által! Add, hogy hitünkben növekedjünk az imádság segítségével! Add, hogy megtaláljuk az imádságban a mennyei Atyához vezető utat!
Horváth István Sándor (Ph 88)
