Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz süllyedni.” Majd így folytatta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.”
Lk 10,13-16
Elmélkedés
A hetvenkét tanítvány missziós útra indítása előtt Jézus buzdító beszédet mondott nekik, ennek második részét tartalmazza a mai evangélium. Most arra hívja fel figyelmüket, hogy nem mindenhol fogják jószándékkal fogadni őket. A küldötteknek az a feladata, hogy hirdessék: „Elérkezett az Isten országa.” Ezt hirdette Jézus a népnek és ezt hirdetik ők is. S miként Jézust sem hallgatta mindenki lelkesen, ugyanúgy ők is találkozni fognak az elutasítással, de ez a részbeni kudarc nem tántoríthatja őket vissza attól, hogy tovább folytassák azt a szolgálatot, amire küldetést kaptak. A küldöttek befogadása vagy elutasítása Krisztus befogadását vagy visszautasítását jelenti.
A beszédben konkrétan megemlítésre kerül Korozain, Betszaida és Kafarnaum városa. Jézus többek között ezekben a városokban is tanított, illetve csodák is történtek itt, e városok lakói azonban nem hittek benne, ezért ítéletet vonnak magukra. Az ítélettel, a pusztulással vagy a kárhozattal való fenyegetőzés nem jellemző Jézus beszédstílusára, bár kétségtelen, hogy sokszor keményen megmondja véleményét az igaz vallásosságnak csupán látszatát keltő farizeusoknak. Jézus szívesebben beszél Isten országáról, s ennek örömhírét hirdetni küldi tanítványait is.
Meghallom-e az üdvösség nekem szóló örömhírét?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, taníts bennünket a szeretetben való folyamatos, állandó növekedésre! Tanítsd a szülőket a felelősségvállalásra, a felelősségteljes gyermeknevelésre és a problémák szeretetben való megoldására! Indíts minden családot arra, hogy helyet adjanak otthonukban Istennek és bekapcsolódjanak az egyházi közösség nagy családjának életébe! Fogadják el a családok az Egyház segítségét és szolgálatát, hogy tanúságot tudjanak tenni Istenről, mint a családi értékek és boldogság igazi adományozójáról!
Horváth István Sándor (Ph 88)
