Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32
Elmélkedés
A keresztény igehirdetés két szempontból szokta párhuzamba állítani Jónás prófétát és Jézust. Mindkettő alapjául Jézus beszéde szolgál. Egy alkalommal saját feltámadására utalva mondta: „Ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel” (Mt 12,40). A másik szempont pedig a bűnbánat, amiről a mai evangéliumban olvasunk. Jónás próféta Isten küldötteként érkezett meg a bűnös városba, Ninivébe, és hirdette, hogy Isten ítélete fogja elpusztítani a várost, ha lakói nem tartanak bűnbánatot. A niniveiek komolyan vették az isteni figyelmeztetést, bűnbánatot tartottak és ennek köszönhetően elkerülték az ítéletet.
Jézus szintén azzal kezdte nyilvános működését, hogy bűnbánatot hirdetett. Jónás és a niniveiek esetét felidézve egy pozitív példát említ, amely nemcsak szembesíti hitetlen kortársait saját bűnükkel, hanem egyúttal megmutatja a helyes emberi magatartás irányát. Az isteni akarattal való szembeszegülés, Isten parancsainak semmibe vétele, az Istennel szemben tanúsított engedetlenség következményekkel jár. Az ítéletet senki nem kerülheti el. Azok számíthatnak Isten irgalmára és megbocsátására, akik bűnbánattal közelednek felé. Legyen a bűnbánat mindig Isten iránti őszinte szeretetünk kifejezése!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor az igehirdetésre választottad ki az apostolokat, akiknek ezt mondtad: „aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Ugyanez igaz minden papra is, akit te hívsz meg személyesen az Ige szolgálatára. Add Urunk, hogy papjaink szavát soha ne vegyük csupán gyenge emberi szónak, hanem igehirdetésük által felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
