Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni.
Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Mk 9,30-37
Elmélkedés
A szolgálat lényege
Jeruzsálem felé haladva Jézus arról tanítja apostolait, hogy milyen sors vár rá. Megjövendöli szenvedését és halálát, amely hamarosan bekövetkezik, ugyanakkor feltámadásáról is említést tesz. Jézus úgy gondol ezekre az elkövetkezendő napokra és eseményekre, mint küldetésének és szolgálatának beteljesedésére. Amikor önként vállalja, hogy a mennyei Atya akaratának megfelelően halálával megváltsa az emberiséget, akkor ezt annak tudatában teszi, hogy cselekedetével megváltásunkat és üdvösségünket szolgálja. A szenvedés és a halál vállalásával a mi Urunk mindenki szolgája, minden ember üdvösségének szolgája lett. Ha hozzá hasonlóan vállalom az emberek szolgálatát, nagy leszek a mennyek országában.
Jézus immár másodszor beszél szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Tanítványai azonban még mindig nem értik szavait és azok lényegét. Sőt, mondhatjuk, hogy teljesen érzéketlenek a problémára, hiszen maguk között inkább arról tanakodnak, hogy ki a nagyobb közülük. Mintha oda sem figyeltek volna Mesterük szavaira. Mintha meg sem értették volna, hogy miről beszél nekik Jézus. Az apostolok nagyok szeretnének lenni az emberek szemében. Látszik, hogy sem Mesterük küldetésével, sem saját helyzetükkel és szerepükkel nincsenek tisztában.
Jézusnak természetesen nem tetszik versengésük. Miért mérik magukat egymáshoz? Miért nem mérik magukat a Mesterhez? Jézus jól tudja, hogy még sok mindenre kell megtanítania őket. Érdemes odafigyelnünk a részletekre. Például arra, hogy Jézus „leült”, azaz hangsúlyt ad annak, hogy most valami lényegeset akar mondani nekik. Aztán „magához hívta” őket, amivel egyértelműen jelzi, hogy mondandójának meghallgatása mindannyiuk számára kötelező. Mert az ő tanítványa csak az lehet, aki hallgat rá és megteszi azt, amit ő kér. Tanításával Jézus nem egyszerűen csak megszünteti a tanítványok közti vitát, hanem figyelmükbe ajánlja az alázatosságot és a szolgálatot.
Mondanivalójának szemléltetésére a mi Urunk egy gyermeket állít eléjük, akinek kicsinysége példa lehet számukra. Nem gyerekes viselkedést, hanem gyermeki lelkületet és a versengés helyett a szolgálatot várja tanítványaitól. Tanítványai értésére adja, hogy nem az uralkodás, a hatalom vagy a felemelkedés a fontos, hanem a szolgálat. Nem véletlen, hogy Jézus a szolgálatot hangsúlyozza, hiszen szenvedését és halálát, tehát azt, amiről éppen előzőleg beszélt nekik, ő is szolgálatnak fogja fel. Olyan szolgálat ez Jézus részéről, amelyet az Atya vár tőle az emberek üdvössége érdekében. Isten szenvedő szolgája lesz, hogy megváltásunkat szolgálja engedelmes halálával és feltámadásával.
A kérdés számunkra az, hogy megértem-e Jézus szolgálatának lényegét és akarok-e szolgáló tanítványa lenni? Napjainkban sokan legfőbb értéknek tekintik az érvényesülést, az ambíciót, a karriert. Ha nem másokat akarunk szolgálni a ránk ruházott hatalommal, önzéssé fajul mindez. Ha nem másokat akarunk segíteni vezető helyzetből, csupán hatalomvágy ég bennünk. Tanuljuk meg Jézustól az alázatot és a szolgálat szellemét! A versengés szelleme helyett nekem is szükségem van arra, hogy a szolgálatkészségben növekedjek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Taníts és nevelj minket a szolgálat helyes értelmezésére és gyakorlására! A szolgálat nem jelenthet senki számára kényszerhelyzetet, amelyben meg kell aláznia magát mások előtt, vagy amelyben emberi méltóságáról le kellene mondania. A szolgálatban te vagy tanítómesterünk, aki magad is szolgálni jöttél a világba és üdvösségünk szolgája lettél. Urunk, te azt kéred tőlünk, hogy állítsuk életünket az evangélium hirdetésének szolgálatába. Minden kegyelmi adományt azért kapunk tőled, hogy saját és mások üdvösségét szolgáljuk vele. Köszönjük, hogy életünkkel neked szolgálhatunk és hirdethetjük örömhíredet.
Horváth István Sándor (Ph 88)
