napi evangelium

Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott nekik az ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!” Azok útra keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és meggyógyították a betegeket.
Lk 9,1-6

Elmélkedés

A tizenkét apostol állandóan Jézussal tart tanító útján. A mai evangéliumi rész szerint Mesterük missziós útra küldi őket, de előbb „erőt és hatalmat” ad nekik és tanácsokkal látja el őket. A korábbi részekben láttuk, hogy Isten országának hirdetésére egyedül Jézus kapott küldetést a mennyei Atyától. Amikor most az Úr megbízza apostolait, akkor arra kéri őket, hogy az ő küldetésének folytatói legyenek. Nem csupán időbeli folytonosságot jelent mindez, hanem azt, hogy a Jézus által megbízottak mintegy beteljesítsék azt a feladatot, amelyet az Úr Jézus megkezdett földi élete során.

Jézus tanácsai szerint a küldöttek teljesen eszköztelenül indulnak útnak, mindössze az Úrtól kapott „erőt és hatalmat” viszik magukkal. Egyszerű öltözetük és viselkedésük annak a tanújele, hogy nem az ő személyük a fontos, hanem azé, akinek küldetésében járnak, s akinek nevében tanítanak és cselekszenek. Eszköztelenségük azt jelzi, hogy semmilyen egyéni érdek nem vezeti őket, lemondanak mindenről, mert bíznak küldőjükben és azok jóságában, akikhez küldetésük szól. A történetet azzal zárja az evangélista, hogy az apostolok elindulnak, hirdetik az evangéliumot és betegeket gyógyítanak, azaz megteszik azt, amit Jézus kér tőlük.

Teljesítem-e az Úrtól kapott küldetésem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Isten! Hiszem, hogy a Szentírás szavai által te szólsz az emberekhez, te szólsz hozzám. Alázattal és türelemmel olvasom szavaidat, hogy felfedezhessem üzeneted lelki gazdagságát, a benne rejlő lelki kincseket, a te Lelkedet, aki „elvezet a teljes igazságra.” Alázattal olvasom szavaidat, lelkem nyitottságával, hogy igazságod betöltse lelkemet. Türelemmel olvasom, várva, hogy a sötétségben megszólaljon a világosság és utat mutasson számomra. Azzal a szándékkal olvasom szavadat, hogy életemet a benne felismert igazsághoz igazítom. Segíts, hogy a tanítás ne maradjon bennem „holt betű”, hanem életté váljon! Segíts, hogy a szavak mögött meglássalak téged, aki az üdvösség útját mutatod meg számomra!

Horváth István Sándor (Ph 88)